Hurrá, megfejtettem az azori tej rejtélyét!

Közkívánatra ismét itt vagyok :-). Hálásan köszönöm kedves barátaimnak a motivációt :-), mint látjátok, én egy szófogadó teremtés vagyok. Nem tudom egyébként tegnap mi volt a levegőben, hogy ennyi mindenkinek eszébe jutottam, de estére már kőkemény lelkiismeret furdalásom volt, amiért hanyagoltam az utóbbi időben a blogot.
Többek között ezért is utálom a szilveszteri fogadalmakat. Úgysem tartom be soha. Nem, nem írtam blogot, nem, nem fejeztem be még a legutóbbi festményemet (annak ellenére,hogy Peti napjában háromszor megkérdezi), jóformán semmit nem fotóztam, és a portugál órákat is bő 2 hét késéssel kezdtem újra. Van ilyen. Mondhatnám azt, hogy nem volt időm, de úgysem hinné el senki :). Nem volt kedvem, lusta voltam, vagy akár mondhatnám szerényen azt is, hogy költői válságban voltam...ah, ehhez még a hajamat is hátradobtam:-).
Az igazság pedig az, hogy az új évet kicsit pechesen kezdtük. Petinek felszakadt a feje, majd rá egy hétre szétnyílt a sebe. Tetanusz, két hét antibiotikum, és szigorú mozgástilalom. Mondtam neki, nézze a dolog pozitív oldalát, végre lett egy szexepilje, ami ráadásul minden nap, ha tükörbe néz, eszébe fogja majd juttatni, hogy milyen jól éltünk itt Azoriba'. Ez az igazi maradandó emlék! Nem vészes egyébként, a homlokán van egy pici heg, de a haja takarja. Még :-) .
Amint ebből kigyógyult, pár napra rá elszakadt a hátsó combizma. A gyógyulása még folyamatban, reméljük jövő héten már pályára léphet. Közben én sem voltam a helyzet magaslatán, de az én problémáimról inkább nem írok, mert azok nem blogkompatibilisek:-).
Még Katicánk is megadta magát, de azóta már gyógyultan távozott az autószerelő műhelyből. Röviden ennyi az aktuális helyzetjelentés rólunk.

Most pedig belekezdek a mulasztásaim pótlásába, kezdem rögtön az azori tej rejtélyével, amelyet még egy decemberi kirándulás alkalmával sikerült megfejtenünk. A sziget másik felébe, egy Fajã nevű helyre kirándultunk egy december eleji napon. Meredek út visz le a hegyekből az óceánpartra, kicsit izgultam is, hogy visszafele Katica bedobja majd a törölközőt, és nekünk kell majd őt feltolnunk, de nem hagyott minket cserben! Egy nagyon szép piknikező helyet találtunk, és egy gyönyörű, teljesen elhagyatott strandot. A már jól megszokott azori idill fogadott minket :-).
Visszafele a tejgyár mellett vezetett az utunk, gondoltam egy életem, egy halálom, bemegyek, és megkérdezem, hogy mi a fészkes fenéért nem lehet egy olyan szigeten friss tejet kapni, ahol 2,8 az egy négyzetméterre jutó tehenek átlaga. A gyár oldalsó épületében találtunk egy kis üzletet, elővettem legjobb portugál nyelvtudásomat, és beléptem. Kedves hölgy volt az eladó, nyilván már a köszönésnél levágta, hogy egy túlbuzgó turista vagyok :-). Szépen artikulálva kértem egy liter friss tejet. Nyúlt a polcra, és levette a szokásos, zöld dobozos, 100% azori tej feliratú tartós változatot. Mondom, nem, nem, azt már ismerem, én FRISS tejet szeretnék. Szerintem egy ufóra nem tudnék olyan csodálkozó pillantást vetni, mint amit ő vetett rám. Ismeritek a szőke nő a könyvtárban sajtburgert és light kólát kér viccet, ugye? Na kb. így éreztem magam én is.
De hát ez friss-hangzott a válasz. És még én vagyok a szőke nő.
Mondom, igen, friss és 2021-ig eláll...Én friss tejet szeretnék, tudja, ami 1 hét után megsavanyodik (ez a szó pont nem jutott eszembe portugálul, de testbeszéddel körülírtam:-).
Azt mondja, jaaaa, hogy friss tej..Hát az nincs ezen a szigeten. Most én vágtam ufóval találkozós arckifejezést. Mondom ne vicceljen, egy tejgyárban vagyok, az egész sziget hemzseg a tehenektől és nincs friss tej? Hogy lehet az??? A válasz roppant egyszerű, és végül is logikus, még engem is meglepett, hogy magamtól nem jöttem rá. Az Azori-szigetek 9 szigetből áll. Egyszerűen nem tudták kivitelezni azt, hogy minden szigeten egy tejgyárat üzemeltessenek. Márpedig a tej, és tejtermékek romlandó, kényes áruk, a szállítás pedig igen költséges az óceánon. ( És akkor még nem is tettem említést az EU-s szabványokról, HACCP, Ántsz, Köjál és társai). São Miguel szigete innen 400 km-re van, képtelenség megoldani a friss tej szállítását ilyen nagy távolságra. Az pedig luxus lenne, hogy mindegyik szigeten tejet is pasztőrözzenek,dobozoljanak meg tejtermékeket is állítsanak elő.
Ezért az itteni ÖSSZES tejből sajtot és vajat állítana elő, és a kész terméket szállítják a környező szigetekre. São Miguelen van a tejgyár, ott az összes tejet ultrapasztőrözik, és a tartós változatot szállítják a többi szigetre. Így gyakorlatilag a szigetek egymás felvásárlói is.
Gondolom így a termelés is sokkal gazdaságosabb.
Egyszerű és logikus. Nos, ezzel pontot tehetünk az azori tej rejtélyes esetére.

Hamarosan jelentkezem újra a már korábban említett falfestmények képeivel, aztán újra egy kis szünet fog következni, ugyanis jövő hét péntektől látogatóink lesznek! Peti nagymamája, Manci Mama, és sógornője Éva néni, a két szupernagyi vág neki az Azori-szigetek meghódításának.
Elöljáróban csak annyit mondok, hogy 10 oldalas útitervet készítettem nekik, ugyanis Mama még életében nem ült repülőn, Éva néni már igen, de nem mostanában:-), mindketten elmúltak 75 évesek, de hűen bizonyítják, hogy soha nem késő!
Búcsúzóul még teszek fel egy képet Faial népszerű, helyi tejtermékeiről, a vajról és a sajtról. Aki esetleg erre jár, ne hagyja ki a képen is látható 'Ilha Azul' nevű sajtot! Isssssteni :-)