Utazási információk

Hosszú szünet után újra itt vagyok, elnézést kérek mindenkitől, hogy ilyen sokáig ígérgettem ezt a bejegyzést, de annyira gyorsan telik az idő és itthon és folyamatosan úgy érzem, semmire sincs időm. Tudtam én, hogy hamar vissza fogom sírni azt a bizonyos azori nyugalmat :))!

Sokan kerestek meg, akik az Azori-szigetekre szeretnének utazni, hogy néhány utazási információval segítsem őket. Nagyon szívesen segítek mindenkinek, és egyúttal bíztatok is mindenkit, hogy menjen és fedezze fel Európának ezt a távoli gyöngyszemét! Jelenleg nagyon kevés magyar turista fordul meg a szigeteken, de bízom benne, hogy a jövőben ez változni fog!

Próbálok a már sokszor feltett kérdésekre választ adni, de ezen felül persze bárkinek, bármilyen kérdése van, nyugodtan írjon!

Hogyan érdemes az Azori-szigetekre utazni?
Lehet szervezett út keretében, és egyénileg is ellátogatni a szigetekre. A szervezett utakat utazási irodákon keresztül lehet foglalni, ezekről bővebben nem írok, mert nem tudok :).
Inkább az egyénileg utazóknak leszek segítség. Személy szerint én azt gondolom, sokkal célszerűbb egyénileg szervezni az utat, mert akkor ott és annyi időt tölt el az ember, ahol legjobban tetszik neki, és nem kell 20-30 másik emberhez alkalmazkodnia.

Melyik szigetre érdemes utazni?
Ezt a kérdést nagyon sokan feltették már nekem, és a választ még mindig nem tudom. Egyéni ízlés kérdése. Két fő választási lehetőség van: Sao Miguel vagy Faial.
Attól függ mennyi időre tervezi valaki az utazást, illetve hogy mit szerete ebben az egy hétben csinálni. Ha a tengerparton feküdni, napozni, és este diszkóba járni, akkor inkább ó ajánlom az Isztriát, Riminit, vagy a Costa Bravat:).
Viccen kívül...Sao Miguel fő látványossága a gejzírek, meleg vízű források, és a gyönyörű tavak a sziget belsejében. Érdemes az ananász és teaültetvényeket meglátogatni, körbejárni a szigetet alaposan. Sao Miguelhez a legközelebbi sziget Santa Maria, gondolom van hajós összeköttetés, de erről bővebbet nem tudok.
Faial abból a szempontból szerencsésebb választás, hogy két másik sziget, Pico és Sao Jorge nagyon közel van(25 illetve 50perces hajóútra) , akár 1-1napra is át lehet hajózni, kirándulni, majd este visszamenni a faiali szállásra. Aki több szigetet szeretne megismerni, szerintem Faial jobb választás.
Faialon nagyon jó, hatalmas homokos partú strandok vannak, sekély vízzel, szerintem gyerekekkel is ideális választás!
Túrázóknak mindkét hely jó választás, sok túravonal van. Akik speciálisan hegyet szeretnek mászni,azoknak a szomszédos szigeten van Pico a 2351 méteres csúcsával, ahova nyugodtan fel lehet mászni.
Faialon nagyon sok búvárbázis van, rengeteg merülőhellyel, búvároknak is ideális hely.
Bálna-és delfinest naponta több alkalom szerveznek a helyi irodák.
Vitorlázókank pedig ott a hortai kikötő , Peter bárjával!
Akik megtehetik, a legjobb ha minumum 3hétre utaznak, Sao Muguelen kezdik, majd Faialon folytatják végül Floresen fejezik be az útjukat!

Mivel utazzunk?
Repülőjegy: Budapestről nincs közvetlen járat, Lisszabonon keresztül kell utazni. Több verzió is létezik. Az egyik a TAP légitársaság, a www.flytap.com oldalon a keresőben Budapest- Horta (aki Faial szigetére akar utazni) vagy Budapest-Ponta Delgada (aki Sao Miguel szigetére utazik) utakat kell nézegetni. Érdemes a keresőben bejelölni a "flexible dates" menüpontot, így kiadja a legolcsóbb verzió abban az időtartományban. A legolcsóbb Bp-Horta oda-vissza jegy jelenleg 115.000 Ft körül van.
Létezik ennél egy olcsóbb megoldás is, Lisszabonig sky-europe (www.sky-europe.com) fapadossal, ami sajnos csak Bécsből indul. Lisszabonból pedig Tap a szigetekre.
Lisszabonól a szigetekre, illetve a szigetek között még a SATA (www.sata.pt) belföldi légitársaság is indít járatokat, bár tapasztalatom szerintem ez nem olcsóbb a TAP-nál.

Fail-Pico-Sao Jorge szigetei között rendszeres hajóösszeköttetés van , a hortai kikötőben lehet aktuális menetrendet kérni. Picora napi 5-6 járat megy, 3 euro egy útra a jegy, Sao Jorge-ra pedig csak úgy megy hajó, hogy min.1 éjszakát ott kell tölteni. Bár lehet, hogy a nyári mentrendben már van napi járat is, folyamatosan változtatják.

Autóbérlés: A szigeten érdemes autót bérelni, 35euro/nap körüli összegért lehet egy kis kategóriájú 4 személyes autót bérelni.Elvileg van buszjárat is a sziget körül, de szerintem elég nehézkes ahhoz igazodni, sokkal kényelmesebb és célszerűbb egy autót bérleni pár napra, és azzal aztán oda mehet az ember, ahova szeretne.

Hol érdemes megszállni?
Ez megint pénztárca és igény kérdése...

Kezdem a magasabb kategóriákkal:
4 db 4 csillagos hotel van Faial szigetén.
Pousada da Santa Cruz
Hotel do Canal
Hotel Fayal
Hotel Horta
Ezekről a google kiad bővebb információt. Az áruk kb.100-130 euro/2fő/éjszaka.

Olcsóbb kategóriájú szállások:
http://www.verdemar-azores.com/: egy apartmanház Horta központjában, jó helyen van, rendezett környék, előre kell foglalni, mert a főszezonban általában telt ház van.

http://www.casadajaponeira.com/ : Hortától kb. 5km-re, Feteira nevű településen van, igényes környezet , pozitív visszajelzéseket hallottam róla

http://residenciam.no.sapo.pt/inicio.htm : kis kiadó lakások a porto pimi strand közelében, Horta belvárosához közel. A fekvése ideális, a lakásokat nem láttam, ezekről nem tudok nyilatkozni

http://www.hospedariaatlantis.com: Hortán a kórház és a szupermarket közelében, 5-10 perces sétára a kikötőtől, strandról és bevárostól egy apartmanház, olcsó, egyszerű szállás, jó helyen. A berendezése kicsit régies, de tiszta, akik csak egy ágyat keresnek ahova esténként ledőlhetnek, ideális választás lehet. 40euro/éjszaka egy szoba ára.

Residencial Sao Francisco: Horta abszolút belvárosában, régi épület, eléggé dohos, a szobákat nem láttam.
Phone: 292 200 980
Fax: 292 200 985
www.residencialsaofrancisco.com

Faialon nincs kifejezett diákszálló, de 3 másik szigeten van (ha jól emléjszem Sao Miguelen, Sao Jorge-on, és talán Terceirán) , hoztam is direkt egy prospektust, amit nem tudom hova tettem :). Sajnos web oldalai nincsenek ezeknek a szállásoknak, csak email címek, azon lehet érdeklődni. Amint megtaláltam a prospektust, ide bemásolom az elérhetőségeket!

Kempingek vannak, egy közvetlenül a reptéren :)). Nem viccelek, a leszálló pálya mellett, a drótkerítés mellett van egy pici kemping! Személyzet nincs, az kapu mindig nyitva van, szerintem vagy ingyenes, vagy a közeli kocsmás a háziúr...Van még egy nagy, szépen kiépített kemping, Almoxarife nevű településen, közvetlenül a tengerparton! Az árakról sajnos nem tudok nyilatkozni, de gondolom elég olcsó lehet

Hol érdemes enni és mennyibe kerül?
Canto da Doca
Ez az étterem a kikötő mellett található. Ha a Hotel do Canal-lal szembe áll az ember, balkéz felé, egy nagy kétszintes sarokház.
Ez az a bizonyos lávakövön sütős étterem, amit mi nagyon szerettünk. Nyers húst, halakat hoznak ki, illetve egy forró lávakő lapot, és azon mindenki magának megsüti a vacsoráját. Amit érdemes enni: bifes , azaz marhahús, nagyon finom, mindenképp ki kell próbálni milyen az azori szigeteki marha íze!
Vannak halak, azok közül a peixe porco nagyon finom, az espadarte, azaz kardhal is ízletes.
Van tintahal, rák, kagyló is. Lehet kombinált tálat kérni, azaz húst, és halat vegyesen.
A marhahús 12 euro ,a halak is 13 körül vannak, ebben az árban benne van a sült krumpli, saláta, kenyér, és két féle szósz.
A borok közül a Picoi Merlot-ot érdemes kipróbálni, vagy a kontinens borai közül a "Cabeca de Burro", "Quinta de Cabriz" finom. Fehérborok közül nekünk a kedvencünk a Frei Gigante volt.

O Kapote
Ez a tengerparti sétányon található, ha a kikötővel mellett a főúton elkezdünk kifele sétálni a városból. Az emeleten étterem található, alul pedig egy éjszakai szórakozóhely.
Az étteremben lehet étlapról is rendelni, illetve svédasztalos rendszerben is lehet enni. Az utóbbi 8 euroba kerül, korlátlan ételfogyasztással. (Az ital nincs az árban).
Általában 1-2 féle leves, 6-8 főétel, saláták, és 2-3féle desszert szokott lenni. nem mondom hogy a portugál konyha remekműveit lehet kipróbálni, de szerintem finoman főznek, és olcsó is.

Doce Delícia
Ez egy pékség-cukrászda jellegű hely, közvetlenül az O Kapote mellett található, szinténa főúton. Lehet hamburgert, pizzát, szendvicseket is kapni, illetve ebédidőben menü is van, 6 euro körüli áron.
Nagyon finom, helyben sütött édességek, torták vannak, ha valaki édesszájú, ide mindféleképpen térjen be! Isteni a meggyes túrótorta, a csokitorta, az almáslepény, a tejkrémes torták, a mandulás, a diós...mindegyik!! A torta szeletek kb. 1,5euro-ba kerülnek. Hamburger 3euro körül.

Árvore
Ez egy pici, családias vendéglő, a tengerparti sétány végén van egy benzinkút, ott kell balra fordulni, és elsétálni a közeli templomig. A templommal szemben nyílik egy kis utca, ott található.
Itt általában a hagyományos portugál ételeket főzik, babos egytálételt(feijao), vagy a cozido-t(hús és zöldségek együtt főzve) édes krumplit, vagy ki lehet a "szentlélek levest" is próbálni (sopa do espírito santo)
Itt is ebédidőben svédasztal van, 6 euroba kerül a korlátlan ételfogyasztás. (desszert ezen felül 2,5euro/db, plusz az ital). Egyszerű, családias hely, ízletesen főznek

Kabem Todos
Ez egy nagyon klassz étterem, sajnos(vagy szerencsére?) csak a kintlétünk végén fedeztük fel.
A tűzoltóság épülete mellett van balra, egy rózsaszín épületben. Esténként elég sokan vannak, érdemes asztalt foglalni! Hal-és húsételek egyaránt vannak, nagyon szépen tálalnak, és istenien főznek. Kétszemélyes nyársakat is lehet kapni, vagy vegyes grill tálakat, a köret és saláta az árban benne van. Főétel kb. 13-16 euro körül van. Nagyon jók a desszertek(különösen a fagyi karamella öntettel, és a kókuszos hab :)

A felsoroltakon kívül még számos étterem van Hortán és a szigeten. Például ha a természetes medencékhez megy valaki kirándulni, fürödni Varadouro-ba, akkor lent a strand melletti parkolóban van egy étterem, ahol a sült csirke a specialitás! Rengeteg szoktak lenni hétvégén ebédidőben, úgyhogy harcolni kell a helyért :).

A szupermarketben az árak nagyon hasonlóak mint itthon, van ami jóval olcsóbb , és van, ami picit drágább. Mindent lehet kapni, nagy a választék. Érdemes a helyi tejtermékeket kipróbálni, sajtokat, vajat, joghurtot, a helyi gyümölcsöket, bort, piri-pirit:).

Első körben most ennyi információ jutott eszembe, majd folyamatosan bővítgetem, ahogy az időm engedi.

Az Azori-szigetek legszebb ajándéka

Utolsó napunkat töltjük a szigeten. Furcsa lelkiállapot ez. Egyik szemem sír, a másik nevet.
Elmerengek rajta, hogy milyen gyorsan telik az idő, mintha csak most érkeztünk volna...és közben eltelt 10 hónap!
Nem szeretek költözni. Egy darabot mindig ott kell hagyni a szívemből. Sok minden fog innen is hiányozni, a gyönyörű táj, az itteni nyugalom, a jó levegő, a finom ételek, bizonyos emberek, a fantasztikus lakás amiben laktunk, és az egész azori hangulat.
Biztos vissza fogunk még térni. Lehet, hogy csak turistaként, de máshogy is hozhatja az élet. A jövőnkről egyelőre semmit nem tudunk, most 2 hónap nyári szünet következik, és július végén újra összecsomagolunk. Az úticélunk még ismeretlen.
Szerencsésnek érzem magunkat, hogy ennyi országban élhettünk. Jó érzés visszamenni...ha átlépjük a görög, vagy a spanyol határt, és most már a portugált is, egy picit olyan érzés, mintha hazaérkeznénk. Megcsapnak az ismerős illatok, az ismerős szavak, és előjönnek az emlékek.
Mindegyik országban találtunk valamit, amit őrzünk azóta is magunkban. Néha azt érzem, hogy kezdek hontalanná válni...Ha külföldön vagyunk, hiányzik Magyarország, a család, a barátok, az otthoni levegő. Ha otthon vagyunk, pár hét múlva azon kapjuk magunkat, hogy a görög giroszról ábrándozunk, egy frappéról Szaloniki sétálóutcájában, a spanyol tapasokról, és fiestákról, vagy éppen az azori nyugalomról, az óceán kékjéről, és alig van maradásunk.
Kíváncsi vagyok hogy az idő múlásával vajon kopni, vagy erősödni fognak-e ezek az érzések.

Minden évben viszünk magunkkal egy tárgyat is haza, akár egy kis szobrot, gyertyatartót, valami apróságot, amit majd ha egyszer állandó otthonunk lesz, a nappalinkban kitehetünk a polcra. Amire ha bármikor ránézünk, eszünkbe fogja juttatni a múltat.

Idén visszük haza a legeslegszebb ajándékot. Egy olyan emléket, ami életünk végéig velünk lesz, és amiért a legnagyobb szeretettel fogunk emlékezni az Azori-szigetekre, és amire még bő 5 hónapot kell várnunk, hogy a kezünkben foghassuk. Akkor fog ugyanis megszületni a gyermekünk! Ezt a blogot egyedül kezdtem el írni, de ketten fejezzük be:) . Azt hiszem ennél stílusosabban nem is tudnék elbúcsúzni, úgyhogy zárásképpen egy fotót csatolok a legszebb azori szigeteki ajándékról!

Eredményhirdetés

Közjegyző jelenlétében megtartottuk az Azori-kvíz sorsolását, és a következő olvasókra mosolygott a szerencse :

Fődíj: "Fater" jelige
2.díj: "hszofi"jelige
3.díj: "guminudlizokni" jelige
Különdíj: "Szeszko" jelige

Kérem a szerencsés nyerteseket, hogy a jövő hét folyamán keressenek meg, hogy az ajándékok átadását meg tudjuk beszélni!!

Új határidő:május 9.

Egyéb elfoglaltságaink miatt meghosszabbítom a kvíz határidejét május 9-ére, nehogy utólag kritikát kapjak, amiért 6 napig tartott a sorsolás :).

AZORI KVÍZ értékes nyereményekkel!!!!

Hamarosan letelik az azori-szigeteki kiküldetésünk (még nem búcsúzkodni készülök!) , és úgy gondoltam valamilyen formában szeretném megköszönni olvasóimnak a figyelmet, a sok kedves visszacsatolást, és a rengeteg emailt.
Mint már korábban is mondtam, az egyetlen bajom ezzel a blogolással az, hogy nagyon egyoldalú a kommunikációm:(. Az oldal látogatottságból pontosan tudom, hogy milyen sokan olvasnak, de sajnos a többség az ismeretlenség ködös homályában burkolózva teszi mindezt. Félreértés ne essék, ezt nem szemrehányásból mondom! Én is pont ilyen "zugolvasó", és titokban fórumozó vagyok:).
Viszont én egy nagyon furfangos lány vagyok, és azt gondoltam, hogy kiugrasztom a nyulat a bokorból. Pontosabban mondva: megpróbálom. Nem biztos, hogy sikerülni is fog :).
Egy játékra invitálok mindenkit! Az alábbiakban egy 10 kérdésből álló kvízt fogtok találni, a megoldásokat a bejegyzés alján lévő megjegyzés rovatba tudjátok elküldeni. Regisztrálni kell ahhoz, hogy megjegyzés tudjatok írni, de hangsúlyozom, hogy a megfejtések elküldéséhez elég egy becenevet feltüntetni!
Nem kell a teljes nevet, lakcímet feltüntetni, a játékban való részvételhez egy becenév és a helyes megfejtés szükséges csak!
A helyes megfejtők között értékes nyereményeket sorsolunk ki!

Nyeremények:
1.díj: 2 hetes 2 főre szóló nyaralás az Azori-szigetekre, all inclusive ellátással!
2.díj: Azori-szigeteki meglepetés ajándékcsomag
3.díj: ízelítő a helyi sajtokból+ egy doboz 100% azori tartós tej:)
Különdíj: egy gin tonik a Peter Café Sportban

Beküldési határidő: 2009. május 5.

És akkor jöjjenek a kérdések:

1. Melyik óceán mossa az Azori-szigetek partjait?
A: Atlanti-óceán
B: Csendes-óceán
C: nincs is ott óceán
D: Indiai-óceán

2. Milyen nyelven beszélnek az Azori-szigeteken?
A: magyarul
B: azoriul
C: portugálul
D: kínaiul

3. Hogy hívják a szomszédunkban lakó tehenet?
A: Riska
B: Bernárd
C: Milka
D: Csöpi

4. Hogy hívják az azori miniszterelnököt?
A: José Torgyán
B: Cristiano Ronaldo
C: Vasco de Gama
D: Carlos César

5. Hány sziget alkotja az Azori-szigeteket?
A: kettő
B: kilenc
C: száz
D: egy

6. Hogy hívják Faial sziget legmagasabb pontját?
A: Hájfej
B: Seggfej
C: Tökfej
D: Lófej

7. Mikor volt az utolsó vulkánkitörés a szigeten?
A: 2008
B: 1957
C: i.e. 2500
D: 1526

8. Mi a beceneve Jucusék VWGolfjának?
A: Tűzpiros-fekete Ferrari
B: Táltos
C: Katica
D: Cserebogár

9. Hogy hívják a portugál erőspaprika szószt?
A: Csiri-biri
B: Piri-piri
C: Steven Strong
D: Paulo Picante

10. Hogy hívják a hortai Sporting Club kézilabda csapatának kiváló balátlövőjét?
A: Fernando Silva
B: Paulo Sousa
C: Jorge Rodrigez
D: Lengyel Péter

Magyar valóságsó Azorin'

Március elején látogatóink voltak, Peti nagymamája Manci néni, és Manci néni sógornője, Éva néni személyében. Úgy gondolom, egy bejegyzést mindenképpen megér a történet, én életemben annyit nevettem, mint az érkezésük napján, amikor elmesélték az idefele úton szerzett élményeiket :).
Az előzményekről annyit érdemes tudni, hogy Mama még sosem ült repülőn életében, nem beszél idegen nyelveket, és elmúlt 75 éves, ezért nem akartuk egyedül elengedni erre a hosszú útra. Erre beszervezte a szintén 75 év feletti Éva nénit, aki már utazott repülővel, igaz még a régi rendszerben:), és beszél németül. A két szupernagyi minden aggódalom nélkül nekivágott ennek a nagy útnak! Szerintem bennem már most nincs annyi életenergia, mint bennük :).
Közvetlen járat nincs a szigetekre, ezért először Lisszabonba kellett repülniük, ott egy hotelban megszálltak egy éjszakára, és másnap reggel repültek át ide a szigetekre.
10 oldalas útitervet készítettem számukra, pontról pontra leírva, hogy melyik terminálon milyen táblát kell nézni, mit jelent a kapu szám, mit lehet és nem lehet a repülőn csinálni, merre kell a kijárat táblát keresni, hogyan találják meg a csomagokat...stb. Nem is gondoltam még soha bele, hogy milyen borzasztó nehéz lehet egy olyan embernek tájékozódni egy reptéren, aki nem beszél idegen nyelveket, és nincs semmilyen utazási gyakorlata!
Külön papírra leírtam a taxisnak a szöveget, a szállodafoglalásról a visszaigazolást, tehát nekik csak mindig a megfelelő papírt fel kellett mutatniuk.
Tökéletesen vették az akadályokat! Nagyon büszkék voltunk rájuk!
Azért komolyan gondolkodtam előtte, hogy valamelyik kereskedelmi tv-vel felveszem a kapcsolatot, és meggyőzöm őket, erről valóságsót kellene forgatni! Csak egy ember követte volna őket kamerával, szerintem nézettségi rekordot döntött volna a műsor, de Győzikét mindenképp letolta volna a népszerűségi listáról.
Nos, akkor kezdem az elején a történetet.
Ferihegyi reptér, gond nélkül bejutottak a váróterembe. Mama egyből megindult a duty free felé, mondván hogy Petikének kell ajándékot vinni, üres kézzel nem állíthatnak be. Persze nekem ez meg sem fordult a fejemben, az útitervben nem írtam a duty frees vásárlásról, de Mama önállósította magát.
Rövid tanakodás után vett egy 1 literes Ouzot, mert "aztat biztos szereti a kisgyerek" :). Gond nélkül kifizette, felszálltak a gépre, majd Lisszabonban le, beültek a taxiba, és irány a hotel. Ouzo a retikülben:).
Másnap reggel irány ismét a lisszaboni reptér, beszállókártyákat már előző nap megkapták, ezért egyből az ellenőrző kapuk felé vették az irányt.
Éva néni ment elöl, persze besípolt a kapu. Vetkőztetés, kézi motozás, kiderült, hogy az arany nyakláncok a nyakában nem tetszettek a gépnek. Közben a táskája is fennakadt az átvilágításon, úgyhogy kipakoltatták az egészet. Kb. 20 féle gyógyszer, papírok, szemüveg, mindent egyesével kiszedettek, átvizsgáltak, majd a táska mélyéről előkerült egy hatalmas doboz fehér por!
Ekkor már 3 őr gyűlt oda, nézegették, forgatták, szagolgatták, Éva néni pedig mindezt roppant sértőnek találta, úgyhogy szépen odamutatta nekik, hogy nyaljátok meg és akkor...odamutatott a hátsó felére:) Ez a hashajtóm, ti marhák :D!
Persze mindezt magyarul, artikulálva, hangosan, de a kézmozdulatokból megértették, hogy mit magyaráz. Nem kóstolták meg:). Ez után a 10 perces incidens után szépen átengedték, Éva néni átment a kapun, majd jött Mama, akit persze élből, azonnal lemeszeltek a literes Ouzoval a retikülben. Persze nem volt se bezacskózva, a blokkot sem őrizte meg, és hiába vette a ferihegyi duty freeben, ha közben kijött a reptérről. Persze ő ezt nem értette :). Az őr pedig csak mutogatott a kukára, hogy oda lehet dobni.
Mama erre : "Dehogy dobom én aztat ki, 4000 Ft volt! Gyere Évám, akkor még nem megyünk ide be". Éva néni visszajött, összedugták a fejüket, és kitalálták, hogy akkor a Mama retiküljét kipakolják, belerakják az Ouzot, pont véletlenül úgyis volt Mamánál egy konyharuha (??) abba becsavarják, és szépen feladják poggyászként.
Erre maguktól, egyedül jöttek rá, nagyon büszke voltam rájuk, hogy ilyen talparesettek! Visszamentek a check-in pulthoz, kézzel lábbal elmagyarázták, hogy ezt fel szeretnék adni. Utána újra visszamentek az ellenőrző kapukhoz, ahol Éva néni ismét fennakadt, és kezdőtött az egész kipakolás, fehér por vizsgálat, motozás előről:).
Még szerencse, hogy nem késték le a gépet! A repülőúton minden rendben volt, Mama nagyon élvezte, napokig csak azt mesélte utána, hogy "milyen gyönyörű szikrázó napsütés van ottan fent"!
Néha mondta Éva néninek repülés közben, hogy "szerintem most egy kicsit megálltunk, úgy érzem :)? " követték a kivetítőn, hogy milyen magasságon repülnek, állítólag 12.000 km-en repültek! De mondtam, hogy az csak méter volt, nem kilométer:).
A reptérre én mentem értük, nagy kő esett le a szívemről, amikor megláttam őket!
Mamát kérdeztem, hogy milyen volt a repülőút, azt mondta szuper, nagyon élvezte, és hogy "anyukám, ezen a gépen milyen jóképű csuárdeszfiúk voltak" Csuárdesz :)))ezentúl csak így hívom már én is őket.
Hazaértünk, sajnos Peti épp a kontinensen volt, így az első 2 nap élményeiről ő lemaradt.
Felhoztam a bőröndöket, mindkettőjük csomagja 20 kg volt. Az útitervben aláhúzott, vastag betűvel írtam, hogy ne hozzanak semmit, mert 2 hónap múlva megyünk haza, nincs szükségünk semmire, talán egy paprikás szaláminak örülnénk, de semmi mást ne hozzanak, minden lehet itt kapni.
De mindenki pontosan tudja, hogy a nagymamák milyenek....csomagoljunk az unokáknak, szegények biztos éheznek ott a messzibe' :).
Nem fogok túlozni, a 40kg-os csomagjukból 30kg kaját szedtek elő 5 perc alatt. Én azt hittem rosszul leszek...Mondtuk, hogy egy kis kolbásznak örülnénk(max.1 pár!), erre Peti apukája az elutazás előtti héten vett egy fél disznót, és nekiálltak Mamával kolbászt tölteni!! 4 pár kolbászt, egy tábla szalonnát hozott a Mama, egy giga méretű, 2kg-os paprikás szalámit. Ezen kívül megpróbálom felsorolni hogy mi mindent hoztak még: 20 db túrórudi, egy nagy doboz savanyúkáposzta (még jó, hogy nem folyt ki!), 7 doboz (!) tea, pirospaprika (min.fél kg!), pirosarany(4 tubus!), fél kg ételízesítő, fél kg mák, egy hatalmas nejlonzacskónyi édesség, egy dobozban pudingporok, levestészta, egy szóval minden, amit el tudtok képzelni! Álltam a konyha közepén, és azon gondolkodtam, hogyha véletlenül kitörne a 3.világháború, mi ezzel a készlettel simán túlélnénk.
Hiába mondtuk előtte, hangsúlyoztuk, hogy 2 hónap múlva megyünk haza, nincs szüségünk semmire, ezek a nagyik már csak ilyenek. De tudom, hogy nekik az a boldogság, hogy adhatnak!
Mamáék egyből megteremtették az igazi magyar hangulatot itt Azoriba', mivel a kolbászok és a szalonna még friss volt, ki kellett szárítani, úgyhogy a seprűnyélre felfűzték, és kint lógott 1 hétig a teraszunkon :). Annyira morbid volt :). Rengeteget nevettünk, 2 nap múlva megérkezett Peti, akkor újra végighallgattam az összes sztorit előről, de minél többször mesélték az élményeket, én annál jobban élveztem!
10 napot töltöttek velünk, szerintem nagyon jól érezték magukat, igyekeztünk megmutatni a szigetet, voltunk a vacsorázni a lávakövön sütős étteremben, vásárolni a piacon, hajókázni, egyszóval megpróbáltuk emlékezetessé tenni az ittlétüket. Hazafele úton már gond nélkül vették az akadályokat, élményekkel tele érkeztek haza.
Számomra ez az igazi bizonyíték arra, hogy semmihez nincs túl késő, akár 76 évesen is lehet utazni, és a lényeg, hogy lélekben maradjon az ember fiatal, hamár testileg úgyis meg fogunk öregedni mindannyian.

Falfestmények

Hosszú szünet után ismét itt vagyok. Kifogásokat már nem is hozok :) , de nagyon meglepődtem amikor 10 percembe telt, hogy belépjek, mert nem jutott eszembe a jelszavam.
Ezer éve ígértem néhány fotót a hortai kikötő falfestményeiről, amelyek egy helyi legendának köszönhetőek. Megdöbbentő (pozitív értelemben) az emberek kreativitása, még így 8 hónap után is az egyik kedvenc időtöltésem a kikötői séta.
A teljesség igénye nélkül válogattam néhány példát, amely mutatja, hogy milyen hosszú utakat tesznek meg a vitorlázók, illetve hogy milyen jó humorérzékkel vannak megáldva.
Elsőnek itt egy igen hosszú utat megtett pár festménye:
Ők is átszelték az óceánt:Korábban említettem,hogy vannak akik gyerekkel, illetve háziállattal együtt vágnak neki a nagy óceáni kalandnak, íme egy tappancsnyomos festmény: Aztán vannak csak szimplán jópofák:). Imádom a hajók nevét is nézegetni, némelyik annyira ötletes. Eddigi kedvencem azt hiszem a SeaMuffin.
Rengeteg a visszatérő utazó erre, a legtöbb festményen minimum 2-3 évszám már szerepel.
Ez az angol hajó úgy tűnik minden évben erre jár, és jó sok üres helyett hagyott a további évszámoknak. Természetesen magyar vonatkozás is van. Magyar hajósok hagytak itt maguk után egy kis szeletet hazánkból: pulikutya, pirospaprika, és matyóhímzés , kell ennél több? Egyébként hihetetlen jó érzés volt véletlenül rábukkanni erre a képre, tudom, hogy giccses, meg ciki, de akkor is összeszorult tőle a szívünk. Hát igen, a honvágy...de ez egy más téma! És a végére hagytam a kedvencemet. Úgy látszik nem csak én látom Bernárdékat a sziget szimbólumának:). Igaz én egy kicsit más perspektívából :)És a felsorolt még folytathatnám a végtelenségig,hiszen több ezer színes festmény díszíti a hortai kikötőt.

Porto Pim, amit egyszerűen nem lehet megunni

Porto Pimről már írtam korábban is, ez a kedvenc strandunk a szigeten. Ha jó idő van, szinte minden nap lemegyünk. Ha már szóba került az időjárás, egy pár mondatban mesélek arról is.
A január, február többnyire esősen telt. Hideg nem volt, 15 fok körüli volt a minimum hőmérséklet, de elég sok csapadék esett. Februárban szinte végig egy nap esős időt egy nap napsütéses váltott, majd hó végére a napsütéses napok száma fokozatosan elkezdett nőni.
Most jelenleg már 3-4 napja szép idő van, 20 fok feletti hőmérséklettel, de ha zavartalanul süt a nap, akár 25-26 fokig is emelkedik a hőmérséklet. (Most hogy ezt leírtam, szinte biztos vagyok benne, hogy holnap egész nap szakadni fog az eső:-).

Amint kisüt a nap, megyünk a strandra, és ezzel nem vagyunk egyedül. A gyerekek a legmerészebbek, ők azonnal bugyira vetkőznek, és már szaladnak is a vízbe, aztán fel a homokdűnék tetejére. A játék lényege, hogy minél vizesebbek és sárosabbak legyenek. A szülők teljes nyugalomban, pulóverben nézik őket. Én már csak a látványtól vesemedence gyulladást kapok :-).
De a felnőttek sem jobbak. Múlt hétvégén egy 10 fős, férfiakból álló társaság tűnt fel a standon, 25-60 évig, kivétel nélkül mindegyikük alsógatyára(!) vetkőzött, legurított néhány sört, és irány a homok. Legalább olyan önfeledten játszottak, mint a gyerekek, igaz az alkohol köztudottan oldja a gátlásokat :-). Öröm volt nézni az életkedvüket.
Miután kifocizták magukat, a játék a vízben folytatódott. Komolyan mondom, vagy az én hőháztartásommal, vagy az itteniekével van őrült nagy gond. Bokáig vagyok képes bemenni a vízbe, de úgy érzem letörnek menten a lábujjaim. 10 fokosnál nem lehet melegebb a víz.
Van még egy csoport, akik rendszeresen feltűnnek a parton, ők a meditatív szekció:-).
Tájcsiző csoport és magányosan jógázó emberek, itt egyáltalán nem ciki a tengerparton meditálni. Sőt. Nem mondom, hogy trendi, mert nem az. Mindenki elvonul a saját kis szegletébe, szeme előtt a végtelen óceán, és lazul. Nincs tömeg, nincs zaj, senki nem divatozik, nem majmol, itt ez nem a külvilágnak szól.
Most hétvégén is egy tájcsi csoport óráját néztük végig, én már attól lelazultam, hogy néztem őket :-). Iszonyatosan nyugtató, viccen kívül. El is döntöttem, hogy legközelebb beállok. Majd beszámolok az élményeimről.
Jógázni néha szoktam a parton, de a jógában elég sok fekvő pozíció van, úgyhogy csak teljes szélcsendben lehet csinálni(ami itt elég ritka), különben napokig az ember füléből, orrából, szájából és bugyijából fekete homokszemcsék kerülnek elő. Ezt már tapasztalatból mondom :-)


És végül még a strandolók egy másik csoportjáról teszek említést, az infantilis felnőttekről, akik homovárat építenek, lapos köveket keresgélnek és kacsáznak a vízen, vagy az árnyékokkal szórakoznak :-).

Hurrá, megfejtettem az azori tej rejtélyét!

Közkívánatra ismét itt vagyok :-). Hálásan köszönöm kedves barátaimnak a motivációt :-), mint látjátok, én egy szófogadó teremtés vagyok. Nem tudom egyébként tegnap mi volt a levegőben, hogy ennyi mindenkinek eszébe jutottam, de estére már kőkemény lelkiismeret furdalásom volt, amiért hanyagoltam az utóbbi időben a blogot.
Többek között ezért is utálom a szilveszteri fogadalmakat. Úgysem tartom be soha. Nem, nem írtam blogot, nem, nem fejeztem be még a legutóbbi festményemet (annak ellenére,hogy Peti napjában háromszor megkérdezi), jóformán semmit nem fotóztam, és a portugál órákat is bő 2 hét késéssel kezdtem újra. Van ilyen. Mondhatnám azt, hogy nem volt időm, de úgysem hinné el senki :). Nem volt kedvem, lusta voltam, vagy akár mondhatnám szerényen azt is, hogy költői válságban voltam...ah, ehhez még a hajamat is hátradobtam:-).
Az igazság pedig az, hogy az új évet kicsit pechesen kezdtük. Petinek felszakadt a feje, majd rá egy hétre szétnyílt a sebe. Tetanusz, két hét antibiotikum, és szigorú mozgástilalom. Mondtam neki, nézze a dolog pozitív oldalát, végre lett egy szexepilje, ami ráadásul minden nap, ha tükörbe néz, eszébe fogja majd juttatni, hogy milyen jól éltünk itt Azoriba'. Ez az igazi maradandó emlék! Nem vészes egyébként, a homlokán van egy pici heg, de a haja takarja. Még :-) .
Amint ebből kigyógyult, pár napra rá elszakadt a hátsó combizma. A gyógyulása még folyamatban, reméljük jövő héten már pályára léphet. Közben én sem voltam a helyzet magaslatán, de az én problémáimról inkább nem írok, mert azok nem blogkompatibilisek:-).
Még Katicánk is megadta magát, de azóta már gyógyultan távozott az autószerelő műhelyből. Röviden ennyi az aktuális helyzetjelentés rólunk.

Most pedig belekezdek a mulasztásaim pótlásába, kezdem rögtön az azori tej rejtélyével, amelyet még egy decemberi kirándulás alkalmával sikerült megfejtenünk. A sziget másik felébe, egy Fajã nevű helyre kirándultunk egy december eleji napon. Meredek út visz le a hegyekből az óceánpartra, kicsit izgultam is, hogy visszafele Katica bedobja majd a törölközőt, és nekünk kell majd őt feltolnunk, de nem hagyott minket cserben! Egy nagyon szép piknikező helyet találtunk, és egy gyönyörű, teljesen elhagyatott strandot. A már jól megszokott azori idill fogadott minket :-).
Visszafele a tejgyár mellett vezetett az utunk, gondoltam egy életem, egy halálom, bemegyek, és megkérdezem, hogy mi a fészkes fenéért nem lehet egy olyan szigeten friss tejet kapni, ahol 2,8 az egy négyzetméterre jutó tehenek átlaga. A gyár oldalsó épületében találtunk egy kis üzletet, elővettem legjobb portugál nyelvtudásomat, és beléptem. Kedves hölgy volt az eladó, nyilván már a köszönésnél levágta, hogy egy túlbuzgó turista vagyok :-). Szépen artikulálva kértem egy liter friss tejet. Nyúlt a polcra, és levette a szokásos, zöld dobozos, 100% azori tej feliratú tartós változatot. Mondom, nem, nem, azt már ismerem, én FRISS tejet szeretnék. Szerintem egy ufóra nem tudnék olyan csodálkozó pillantást vetni, mint amit ő vetett rám. Ismeritek a szőke nő a könyvtárban sajtburgert és light kólát kér viccet, ugye? Na kb. így éreztem magam én is.
De hát ez friss-hangzott a válasz. És még én vagyok a szőke nő.
Mondom, igen, friss és 2021-ig eláll...Én friss tejet szeretnék, tudja, ami 1 hét után megsavanyodik (ez a szó pont nem jutott eszembe portugálul, de testbeszéddel körülírtam:-).
Azt mondja, jaaaa, hogy friss tej..Hát az nincs ezen a szigeten. Most én vágtam ufóval találkozós arckifejezést. Mondom ne vicceljen, egy tejgyárban vagyok, az egész sziget hemzseg a tehenektől és nincs friss tej? Hogy lehet az??? A válasz roppant egyszerű, és végül is logikus, még engem is meglepett, hogy magamtól nem jöttem rá. Az Azori-szigetek 9 szigetből áll. Egyszerűen nem tudták kivitelezni azt, hogy minden szigeten egy tejgyárat üzemeltessenek. Márpedig a tej, és tejtermékek romlandó, kényes áruk, a szállítás pedig igen költséges az óceánon. ( És akkor még nem is tettem említést az EU-s szabványokról, HACCP, Ántsz, Köjál és társai). São Miguel szigete innen 400 km-re van, képtelenség megoldani a friss tej szállítását ilyen nagy távolságra. Az pedig luxus lenne, hogy mindegyik szigeten tejet is pasztőrözzenek,dobozoljanak meg tejtermékeket is állítsanak elő.
Ezért az itteni ÖSSZES tejből sajtot és vajat állítana elő, és a kész terméket szállítják a környező szigetekre. São Miguelen van a tejgyár, ott az összes tejet ultrapasztőrözik, és a tartós változatot szállítják a többi szigetre. Így gyakorlatilag a szigetek egymás felvásárlói is.
Gondolom így a termelés is sokkal gazdaságosabb.
Egyszerű és logikus. Nos, ezzel pontot tehetünk az azori tej rejtélyes esetére.

Hamarosan jelentkezem újra a már korábban említett falfestmények képeivel, aztán újra egy kis szünet fog következni, ugyanis jövő hét péntektől látogatóink lesznek! Peti nagymamája, Manci Mama, és sógornője Éva néni, a két szupernagyi vág neki az Azori-szigetek meghódításának.
Elöljáróban csak annyit mondok, hogy 10 oldalas útitervet készítettem nekik, ugyanis Mama még életében nem ült repülőn, Éva néni már igen, de nem mostanában:-), mindketten elmúltak 75 évesek, de hűen bizonyítják, hogy soha nem késő!
Búcsúzóul még teszek fel egy képet Faial népszerű, helyi tejtermékeiről, a vajról és a sajtról. Aki esetleg erre jár, ne hagyja ki a képen is látható 'Ilha Azul' nevű sajtot! Isssssteni :-)

Az arborétum, ahol érdemes leülni egy teára

Horta városához közel, alig pár perces autóútra tőlünk, van egy botanikus kert. Havonta egyszer el szoktunk menni sétálni egyet, ücsörgünk a parkban. Igazából semmi extra nincs a helyben, az agostyáni arborétummal nem lehetne egy lapon említeni. Picike, 10 perc alatt be lehet járni az egészet, a kert egyik oldalán páfrányfélék, a másik oldalán pedig gyógynövények vannak. Kellemes hely, nem a "kihagyhatatlan" kategória, igazából most más miatt teszek említést róla.
A bejáratnál van egy épület, amelyben a recepció, egy auditorium, egy kiállítóterem és egy bár található. A recepción adnak egy nagyon igényesen kivitelezett prospektust, és egy másik útmutatót a gyógynövények hatásairól. Belépődíj nincs! A park állami támogatásból működik, és mintha egy kis Eu-s pénzszagot is éreznék mögötte. De ez persze csak feltételezés.
Szokásunkhoz híven, most is végigsétáltunk, üldögéltünk egy kicsit a padon, de beborult az ég, mondom Petinek, elvileg van itt egy bár, gyere, nézzük meg.
Belépünk az épületbe, és egy nagyon mosolygós, segítőkész fazon fogadott minket. Tört portugál tudásommal megkérdeztem, hogy a bár merre található, majd oda kísért minket.
Egy kis helységbe értünk, ahol volt egy bárpult, a pult mentén bárszékek,és két nagy asztal fotelokkal, székekkel. A pult mögött a polcok teljesen üresek voltak.
Összenéztünk Petivel, na, mondom, itt sem fogunk lerészegedni :-).
Az egész épület teljesen üres volt, csak ez az egy pincér-recepciós-kertész-gondnok all-in-one fickó áll ott és mi, elég kényelmetlenül éreztük magunkat. Hogy megtörjem a csendet, félve megkérdeztem, hogy és itt mit lehet fogyasztani?
Jött a mosolygós válasz: gyógyteát. Szuper! Akkor kérnénk kettőt, derült fel az arcom, miközben a szemeim az üres polcokat pásztázták. Emberünk hátat fordított, és kiment a kertbe.
Mi kényelembe helyzetük magunkat, és vártunk. Egy perc sem telt el, visszatért egy nagy adag gazzal a kezében, és továbbra is rendíthetetlenül mosolygott. Szerintem hetek óta nem láthatott embert rajtunk kívül:-). A növény fogalmam sincs, hogy mi volt, keskeny húsos levelei voltak, legalább 20 cm hosszú. Betette a csap alá, picit megmosta, majd a kezére tekerte, és begyömöszölte egy kancsóba. Forró vizet öntött rá, és már tálalta is fel az isteni, citrom illatú forró teát. A portugál neve alapján a szó szerinti fordítás citrom gyógynövény, de nem citromfű volt, azt ismerem...nem tudom mi lehet magyarul a pontos neve.
Megkaptuk a teánkat, ember magunkra hagyott minket, és mi kényelmesen hátradőltünk.
Köztudott, hogy építkezés előtt állunk, és mint az ilyenkor lenni szokott, jobbal figyel az ember a részletekre. Nem tudom ki hogy van vele, de én pl. ha cipőt akarok venni, mindenkinek a cipőjét figyelem, ha fodrászhoz készülök, az emberek haját figyelem az utcán...nos, hát mostanában a bútorok, fugák, parketták, járólapok kötik le a figyelmemet.
Hátradőltünk, és szinte azonnal kitört belőlem : Na, pont ilyen kertibútort szeretnék majd egyszer!
Külsőre olyan, mintha fonott, rattan bútorok lennének, de ha megérinti az ember, rájön hogy ez egy speciális műanyag. Gyönyörű kidolgozása van, puha párnái, kényelmes formája, ránézésre látszik, hogy ez egy minőségi darab! A bárszékek hátulján egyből ki is szúrtam a kis ezüst plakettet, amelyen a márkajelzés volt:Dedon. Érdekes név. Megjegyzem. Hátha nemzetközi céggel állunk szemben.
Ücsörögtünk tovább, ittuk a teánkat, és arról beszélgettünk, vajon hogy lehet ennyi pénz egy botanikus kertre? Rendezett, minden a helyén van, ingyenes a belépés, az épület igényesen kivitelezett, vajon miből tarthatja fent magát? A bár biztos nem termel hasznot, ugyanis kemény 60 centet fizettünk az óriási kancsó teáért. Jó, ha 10 cent hasznot hoztunk a konyhára:-).
A prospektus szerint állami támogatásból épült a kert. Dícsérendő. Szerintem valami EU-s pályázaton is kaphattak pénzt. Mindegy, nem is ez a lényeg. Öröm volt látni, hogy itt tényleg arra fordítják, amire igénylik.
Hazajöttünk, és másnap bevillant az agyamba a Dedon név. Az ülőgarnitúra ugye...nem felejtek:-). Néhány másodperc kellett, és meg is találtam az interneten az egyébként német bútorgyártó céget, amelynek a világ szinte minden pontján vannak üzletei. A szám is tátva maradt...gyönyörű kerti bútorok, álomszép fotelek, még a szívem is hevesebben vert. Megtaláltam azt is, amiben mi ültünk, a bárszékeket is, és végül az árát is. Majdnem hanyatt estem...Jó szemem van nekem az ilyesmihez, láttam én egyből, hogy ez minőség. De arra álmomban nem gondoltam volna, hogy a bárszékek, amiből legalább 6 db volt, darabonként 800 euro, a fotel, amiben ücsörögtem 1500 euro/darab, a székek, amiből megint legalább vagy 8db volt 1000 euro, az asztalok 1500 euro...egy szó mint száz, a botanikus kert kis bárjában legalább 5 millió Ft értékű kerti bútorok vannak. Döbbenet. Nehogy bárki is félre értsen, nem sajnálom tőlük, isten ments, szuper dolog, csak egyszerűen ledöbbentem, hogy itt tényleg oda mennek a pénzek, ahova kellenek. Mert ez hogy nézne ki otthon? Hurrá, nyertünk 50 milliót a botanikus kert számára, megrendeljük az 5 milliós kerti bútort, leszámlázzuk, majd főnők úr hazaviszi, és hoz helyette műanyag székeket.....Nem akarok negatív lenni a magyar mentalitással szemben, de annyira klassz lenne végre otthon is látni, hogy hova vándorolnak ténylegesen ezek az EU-s pénzek, állami támogatások. Mert itt tudom. Pl. a botanikus kertbe.
De az is lehet, hogy az egész egy nagy pénzmosó és a kert végében hatalmas vadkender ültetvények vannak:-). A bárban pedig éjszakánként óriási drogpartik zajlanak, és a fickó is csak azért mosolygott annyira, mert be volt tépve :-) .

Ui.: A képek csak illusztrációk,a Dedon katalógusából származnak.

Szolgálunk és büntetünk

Gyorsan eltelt az otthon töltött három hét, és ismét azon kaptam magam, hogy csomagolom a bőröndömet. Jól éreztük magunkat otthon, bár nagyon fáztunk! Örülök, hogy tudtunk egy kis időt a családunkkal és a barátainkkal tölteni!
Az otthoni élményeket most nem fogom itt a blogon elmesélni, de az elutazásom napja mégis megér egy bejegyzést, hiszen van egy kis azori vonatkozása.
Peti már egy héttel előttem elutazott, ezért egyedül készülődtem, összecsomagoltam a bőröndömet, nagyjából útra készen voltam, még az autónkat kellett átvinnem hozzájuk. Manci mamával meg is beszéltem, hogy dél körül érkezem, és otthagyom az autónkat. Már majdnem oda is értem, amikor eszembe jutott, hogy elfelejtettem fehérrépát venni! Valami megmagyarázhatatlan okból az Azori-szigeteken nem lehet kapni fehérrépát. Illetve a zöldjét, a petrezselymet igen, de magát a gyökeret nem. Hoppá, egy újabb azori rejtély!
Szerencsére(?) a szomszéd utcában pont van egy zöldséges, gyorsan be is szaladtam, és vettem egy kiló fehérrépát. Beültem az autóba, kapucnis nagykabát, sál, sapka rajtam, ölemben a fehérrépa, és beindítottam az autót. Nyúltam a biztonsági öv felé, de beakadt a kapucnimba, ej mondom, nem kell ez, hiszen itt vagyok a szomszéd utcában.
A tataiak kedvéért mondom, hogy a Zsigmond utcai zöldségesről van szó, és Petiék pedig a Rozgonyi utcában laknak. Két kertvárosi, egymással párhuzamos nyugis utcáról beszélünk , ami "kivéve célforgalom".
Elindulok, alig érek az utca végére, mögöttem egy villogó rendőrautó. Hogy honnan került oda, elképzelésem sincs, szerintem ott álltak valamelyik bokorban, és csak rám vártak. Az angyalát- gondoltam magamban, kb. úgy éreztem magam, mint egy hosszútávfutó, akit az 50 km-es táv végén az utolsó 10 méteren gáncsolnak el. Épp indulásom előtt pár órával, a végcélom előtt 200 méterrel kapcsol le a rendőr - ez is csak velem történhet meg.
Mosolyogva ajtót nyitok, Szép napot biztosúr. Kezit csókolom hölgyem, közúti ellenőrzés, papírok? Vannak persze, spanyol nyelven, ugye nem gond? Természetesen nem gond. Majd visszaült a rendőrautójába, és legalább 10 percig bogarászták. Kínosan ügyelek a papírokra, a biztosításra, nyugodt lelkiismerettel ültem, és vártam. Újra jön biztosúr, és közli minden rendben, de ugye tudom, hogy megszegtem a közlekedési szabályokat. Mondom nem, nem tudom. Kivéve célforgalom, de hát én pont ide jövök, Manci mamához, itt lakik az utca közepén.
Nem, hölgyem, én a biztonsági övre gondoltam. Óóó, hogy az angyalát-gondoltam ismét.
Nos, hát az úgy volt biztosúr, hogy én csak répáért ugrottam be a zöldségeshez, és diadalittasan meg is lengettem a répáimat:-). Természetesen nem hatotta meg. Hiába mondtam akármit, megkaptam az 5000 Ft-os csekkemet. Romokban voltam. Én, akinek 12 éve van jogsija, és mindig beköti magát, nem vét a szabályok ellen, vagy ha mégis, legalább ki tudja magát beszélni:-), csődöt mondtam.
Ez még sose fordult velem elő! Úgy látszik öregszem, és kezd a személyes varázsom hanyatlani:-(. Na, még mielőtt előjegyzést kérek a plasztikai sebészetre, befejezem a történetet, merthogy nincs vége!
Hazamentem bánatosan, kifizettem a büntetésemet, dühöngtem magamban, nem is a tény, inkább az egész szituáció miatt, gondoltam felhívom Petit, vigasztaljon meg.
Köztudott, hogy mi ketten mennyire össze vagyunk nőve, főleg mióta az elmúlt pár évben a nap nagy részét együtt töltjük. Egyszerre szokott megfájdulni a fejünk, egyszerre éhezünk meg, és mindig egyszerre gondolunk ugyanarra. Amolyan édes szimbiózisban élünk:-).
Felhívtam...Szia Drágám, képzeld milyen bosszantó dolog történt velem! Jaj, ne is mondd, velem is! Mondd először Te. Nem, nem, mondd inkább Te. Képzeld elkapott a rendőr-mondtuk majdnem egyszerre.
Ha hiszitek, ha nem, Petit pont ugyanabban az órában dudálta le egy azori rendőr! Természetesen azért, mert nem volt bekötve a biztonsági öve. Ő még ezen kívül több szabálysértést is elkövetett, ugyanis nem adott meg egy elsőbbséget (bár itt tábla nincs,vagy ha van, azt se tartja be senki, farkas törvények uralkodnak, de erről nem nyitott inkább vitát portugálul.) Ráadásul a papírjai sem voltak nála. A rendőr elkísérte hazáig (2 utcányira), megnézte a papírjait, felsorolta a szabálysértéseit, megfenyegette egy 120 euros bírsággal, majd elengedte!!!!!
Azt hiszem, no comment. Elkezdhetném boncolgatni a magyar rendőrség munkáját, de végül is csak a dolgukat tették, nem kötöttem be magam, ez tény, szabálysértést követtem el, mégis bosszant a tudat, hogy az otthon töltött három hét alatt hányszor toltak le 180-nal a pályáról, jöttek majdnem belém a pesti csúcsforgalomban, nem adtak elsőbbséget, meg különben is...
De tudjátok mit, nem bosszankodok feleslegesen, inkább megyek és főzök egy jó húslevest, és teszek bele az 5000 Ft-os fehérrépából :-).

Boldog karácsonyt!

Nagyon boldog, békés karácsonyt és új évet kívánok minden kedves olvasómnak!
Vagy ahogy Azoriba' mondanák: Feliz Natal e um Bom Ano Novo!
Legközelebb már csak jövőre jelentkezek, ezért megragadom az alkamat, és egyúttal mindenkinek nagyon szépen meg szeretném köszönni a figyelmet, és a kedves visszajelzéseket. Szuper dolog ez a blogolás, csak egy hátránya van, hogy nagyon egyoldalú a kommunikációm :-(. Ezért nagyon örülök a megjegyzéseknek, és az emaileknek, el sem hinnétek mekkora motivációt jelent nekem!
Millió puszi mindenkinek, kívánok sok-sok pihenést, nevetést, szép ajándékokat és finom ételeket:-)!

Mindenhol jó, de legjobb otthon :-)

Hazaértem.
Ilyenkor mindenki azt kérdezi tőlem: és jól utaztál? Most ismét a jól bevált trükkömet alkalmazom, azaz elmesélem itt a blogon, és akit tényleg érdekel a válasz, azt ide irányítom, hogy olvassa el. Kettőnél többször mesélni ugyanazt a sztorit már unalmas. Akit pedig nem érdekel, az most ne is olvasson tovább:-).
Ismét egyedül utaztam, és mint azt sejteni lehet, ilyenkor "szuper jó" kalandjaim vannak. Érdekes, mert ha Petivel ketten utazunk, soha semmi érdekes nem történik. A hiba az én készülékemben lehet :-).
Vasárnap délután fél 4-kor indult a gépem Hortáról. Ragyogó napsütés, 23 °C , rövidujjúban kávéztunk egyet Petivel a reptér teraszán indulás előtt. Lisszabonig 2,5 óra volt a repülőút, simán ment minden.
Kevesen voltak a gépen, egy 10 fős fiatal srácokból álló társaság vett körbe, előttem, mellettem és mögöttem ültek, nem tudtam észrevétlen maradni :-). Próbáltam beletemetkezni a sudokumba, de annyira hangosan nevettek, hogy kénytelen voltam felnézni az újságból. Akkor vettem észre, hogy a fedélzeti monitoron elkezdtek vetíteni egy Chaplin filmet.
Nagyon régen nevettem ekkorát....Egy burleszk, Chaplin stílusában, gondolom senkinek nem kell bemutatnom. Mindenki ismeri az érzést, amikor úgy rátör az emberre a röhögés, és a végén már azt sem tudja min nevet...egy idő után a nevetés hahotázásba, majd fuldoklásba, könnycsorgásba torkollik. A ciki csak az volt most, hogy egyedül voltam.
Próbáltam visszafojtani, de nem igazán ment:-).
Eszembe jutott, hogy életemben ez a második alkalom, hogy burleszken sírok a röhögéstől. Gimnazista koromban filmklubba jártunk, és egyszer némafilmekből, burleszkekből készítettek egy másfél órás válogatást. Alig bírtunk kijönni a moziból...Azt hiszem, a jövőben gyakrabban fogok ilyen filmeket nézni.
Jókedvűen érkeztem Lisszabonba, taxit fogtam, és egy roppant rossz nevű(America Diamonds Hotel) de annál kellemesebb hotelben tölöttem az éjszakát.
A recepciósok nem voltak a helyzet magaslatán, Peti 3-szor futott neki, hogy meglepetésből felhív a vezetékes telefonon, először türelmet kértek, és lerakták, másodszor fel sem vették, harmadszor pedig közölték, hogy nem tartózkodom a szobámban.
Mindezt este fél 12-kor, úgyhogy féltékeny típusú párral rendelkezőknek nem ajánlom a helyet:-). Szerencsére Peti egyáltalán nem féltékeny, de azért felhívott a mobilomon, biztos ami tuti, természetesen már az igazak álmát aludtam, egészen a hívásig. Utána hajnal 4-ig néztem a plafont, és dobáltam magam a fáradtságtól. Álommanó úgy sztárjkolt, mint a MÁV szokott.
Reggel 7-re jött értem egy taxi, nagyon álmos voltam. Hamar magamhoz tértem, ugyanis a taxis megpróbált igen gátlástalanul átverni. Ráadásul mindezt reggel 7-kor! Ennél nagyobb bűnt nem lehet ellenem elkövetni, úgyhogy kiabáltunk 5 percet egymással. Részletekbe nem megyek bele, mert szóra sem érdemes, szimplán hülyének nézett. Én nyertem :-). De azért a biztonság kedvéért átvágott a visszajáróval, csak hogy neki is igaza legyen. A világon úgy látszik mindenhol létezik ez a taxis mentalitás. Különben nincsenek előítéleteim, de azért mégis:-).
A gépem reggel 9-kor indult Lisszabonból Budapestre, gondoltam kipihenem ezt a zaklatott éjszakát és reggelt. Igen ám, de álommanó még mindig sztrájkolt. Egy csepp álom nem jött a szememre. Dél körül meghozták az ebédet, addigra már korgott a gyomrom az éhségtől, hatalmas lelkesedéssel nekiláttam. Leírom mi volt a menü, mert ha nem látom, nem hiszem el, hogy ilyen létezik.
Főétel: polippörkölt főtt krumplival
Saláta: főtt kukorica mazsolával, aszalt barackkal, megszórva reszelt füstölt sajttal
Desszert: fahéjas tejszínhab
Külön-külön se semmi, hát még így együtt! A polip, mazsola, főtt kukorica, fahéj és füstöl sajt ízvilága különös harmóniát alkot. Különösen rosszat.
Szerencsére adtak egy mackó sajtot, úgyhogy nem haltam éhen :-) . Egész jó volt a főtt krumplihoz.
Az ebéd után összegeztem magamban, hogy eddig hányszor ültem repülőn életemben, és az eddigi tapaszatalataim alapján a következő elméletet állítottam fel (Murphy után szabadon ) :
A repülőgép két esetben kerülhet turbulenciába egy út során:
1. eset: amikor a kávét felszolgálják
2. eset: amikor a fél négyzetméteres mellékhelységbe bezárkózik az ember, és próbál úgy pisilni, hogy ne érjen semmihez hozzá.
Azon törtem a fejem, hogy erre van vajon egy fizikai törvényszerűség, vagy csak szimplán én vagyok ekkora mázlista.
A kávét kihozták, rá fél percre a pilóta bemondta, hogy egy turbulenciába értünk, ami előreláthatólag 20-30 percig fog tartani. Kávék kiborultak, hál istennek én csak almalevet ittam, az nem hagyott túl nagy foltot.
Szerintem az Alpok felett repülhettünk, hatalmas hegyek voltak alattunk, elképzeltem hogy mekkora hóvihar lehet, és egyből az Életben maradtak című film jutott eszembe. Meg az, hogy egy tavaszi dzseki van nálam, ami kb.10 percig ment meg a fagyhaláltól.Feltéve, ha sikerül a kényszerleszállás.
Mennyivel jobb volt a Chaplin életérzés!
A percek vánszorogtak, a turbulencia nőtt, álommanó sztrájkolt, úgyhogy bátorítóan ránéztem a mellettem ülő srácra, aki viccesen megkérdezte, hogy szerintem lezuhanunk? Nem értékeltem a humorérzékét, de legalább bocsánatot kért.
3,5 óra volt az út Prágáig, ahol leszálltunk. A gépet nem kellett elhagynunk, úgyhogy 40 percig ücsörögtem, veszekedtem álommanóval, és elszámoltam 1-től 99999-ig. 3 nyelven. Oda-vissza.
Prágából már csak 45perc volt az út, így délután fél 4-kor megkönnyebbülve értem talajt Ferihegyen.
Anyukám, nővérem, és a két pici unokahúgom látványára minden bajom egy csapásra elmúlt, jaj, de jó itthon lenni :-)))). Éjszaka a kislányokkal aludtam, álommanó békésen belopózott közénk, így ismét kerek a világ! Ennél kerekebb már csak péntek délután lesz, ha Peti is hazaér.
Ő kicsit kacifántosabb útvonalon jön: Horta- Lisszabon-Madeira(1 gyors meccs)- Lisszabon-München-Budapest. Ha megérkezik, majd megkérdezem hogy hogyan utazott. Ha jól sejtem a válasz ennyi lesz: jól. Röviden, és tömören. Erre mondják azt, hogy az ellentétek vonzzák egymást :-).

Vegetáció 2. felvonás

Úgy érzem rajtam is kezd érződni az év vége szindróma...írok egy bejegyzést a növényekről, és a két legtipikusabbat hagyom ki.Jellemző. Mostanában az amnézia egyre súlyosabb tüneteit produkálom, de most ráfogok mindent az otthoni levegő hiányára :-). Holnap indulok haza, és már olyan izgatott vagyok, hogy ma fogalmazni sem fogok tudni.
Gyorsan leírom a lényeget, és megyek vissza simogatni a bőröndöm tetejét:-).
Bele is vágok, mert nem hagy a lelkiismeret úgy távozni, hogy nem tettem említést az ananászról, és a teáról. Mindkettőt Sao Miguel szigetén termesztik, és nagyon híres. Az ananász mézédes, lédús, köszönőviszonyban sincs a zölden leszedett és útközben érlelt dél-amerikai társaival.
Minden egyes példány sorszámozott, és egy tanúsítvánnyal rendelkezik, mely szerint a régi, tradicionális módon nevelték, és minumum 24 hónapig, azaz 2 évig(!) nőtt.
Sao Miguelen hatalmas ananász ültetvények vannak, aki arra jár, ki ne hagyja a látogatásukat!
Az ára kicsit borsos, pont a duplája az importált változatnak, 4-5 euro/kg. Most december hónapban végig akciós, 2,5 euro/kg, nem tudom hogy ez a karácsonynak tudható be, vagy ilyenkor van "szüret":-) .
Csatolok egy képet a tegnap uzsonnára elfogyasztott példányról:

A teáról majd januárban mesélek részletesebben! Sajnos nem értem utol magam, és az idei évi tervemet nem teljesítettem , maradt legalább 6 téma a jegyzetfüzetemben...A falfestmények, a sirályok , a helyi karácsonyi szokások, a legutóbbi kirándulásaink, és az azori tej rejtélye, amit menetközben megfejtettem!!!!!!
Ez lesz az újévi fogadalmam:-) .Rendszeresen blogot írni, és nem halogatni a gondolataim közlését. Már alig várom hogy koccinthassak rá :-)

Vegetáció

Képtelen vagyok utolérni magam...Annyi mindenről szeretnék írni, sorakoznak a témák a fejemben, de valami mindig közbejön. Például a Mikulás, akit idén Peti testesített meg.
Volt egy csinos piros sapkája, hatalmas fehér szakálla, és jobb híján egy piros Nike edzőpólója:-).
Bekopogott a terasz ajtón, miközben nővérem kislányaival beszéltem webkamerán keresztül, a hatást nem nehéz elképzelni :-). Óriási sikert arattunk!
Ma reggel elutaztak a kontinensre, holnap a Benfica ellen játszanak, nem értem, hogy miért nem csomagolta be a Mikulás ruháját. Szerintem a pályán legalább ekkora sikert aratott volna, ha nem nagyobbat :-). Mindegy, én bízom benne, hogy ez menni fog neki Mikulás ruha nélkül is!
E rövid, abszolút témába nem vágó bevezető után teszek egy nagy fordulatot, és rátérek a növényvilágra. Igen, jól érzitek, nem találtam meg az átvezetés szűk ösvényét a Mikulás és a növényvilág között, bár mondjuk írhattam volna pár sort a mikulásvirágról és akkor nem kellett volna ennyire drasztikus fordulatot vennem. A baj csak annyi, hogy nem tudok semmit a mikulásvirágról azon kívül, hogy piros:-).
Na szóval, mielőtt megint elhagyom a fonalat, rátérek a vegetációra, amely rendkívül változatos, és egzotikus az Azori-szigeteken. Mivel a hőmérséklet nagyjából egész évben állandó, örök tavasz van.
Élénk zöld a fű még a téli hónapokban is , a hibiszkuszok bokrok virágoznak, a banán pálmák roskadásig vannak banánnal.
A legtipikusabb és leggyakrabban előforduló növény az aloe vera, a hortenzia(amely tavasztól őszig virágzik), a hibiszkusz, a paradicsommadár virág( Strelizia), és a banán pálmák.
Ezenkívül van még egy csomó virág, aminek nem tudom a nevét:-).
Anyukámnak már hónapok óta ígérgetem a virágos fotóimat, úgyhogy most íme, beszéljenek helyettem inkább a képek: