Szolgálunk és büntetünk

Gyorsan eltelt az otthon töltött három hét, és ismét azon kaptam magam, hogy csomagolom a bőröndömet. Jól éreztük magunkat otthon, bár nagyon fáztunk! Örülök, hogy tudtunk egy kis időt a családunkkal és a barátainkkal tölteni!
Az otthoni élményeket most nem fogom itt a blogon elmesélni, de az elutazásom napja mégis megér egy bejegyzést, hiszen van egy kis azori vonatkozása.
Peti már egy héttel előttem elutazott, ezért egyedül készülődtem, összecsomagoltam a bőröndömet, nagyjából útra készen voltam, még az autónkat kellett átvinnem hozzájuk. Manci mamával meg is beszéltem, hogy dél körül érkezem, és otthagyom az autónkat. Már majdnem oda is értem, amikor eszembe jutott, hogy elfelejtettem fehérrépát venni! Valami megmagyarázhatatlan okból az Azori-szigeteken nem lehet kapni fehérrépát. Illetve a zöldjét, a petrezselymet igen, de magát a gyökeret nem. Hoppá, egy újabb azori rejtély!
Szerencsére(?) a szomszéd utcában pont van egy zöldséges, gyorsan be is szaladtam, és vettem egy kiló fehérrépát. Beültem az autóba, kapucnis nagykabát, sál, sapka rajtam, ölemben a fehérrépa, és beindítottam az autót. Nyúltam a biztonsági öv felé, de beakadt a kapucnimba, ej mondom, nem kell ez, hiszen itt vagyok a szomszéd utcában.
A tataiak kedvéért mondom, hogy a Zsigmond utcai zöldségesről van szó, és Petiék pedig a Rozgonyi utcában laknak. Két kertvárosi, egymással párhuzamos nyugis utcáról beszélünk , ami "kivéve célforgalom".
Elindulok, alig érek az utca végére, mögöttem egy villogó rendőrautó. Hogy honnan került oda, elképzelésem sincs, szerintem ott álltak valamelyik bokorban, és csak rám vártak. Az angyalát- gondoltam magamban, kb. úgy éreztem magam, mint egy hosszútávfutó, akit az 50 km-es táv végén az utolsó 10 méteren gáncsolnak el. Épp indulásom előtt pár órával, a végcélom előtt 200 méterrel kapcsol le a rendőr - ez is csak velem történhet meg.
Mosolyogva ajtót nyitok, Szép napot biztosúr. Kezit csókolom hölgyem, közúti ellenőrzés, papírok? Vannak persze, spanyol nyelven, ugye nem gond? Természetesen nem gond. Majd visszaült a rendőrautójába, és legalább 10 percig bogarászták. Kínosan ügyelek a papírokra, a biztosításra, nyugodt lelkiismerettel ültem, és vártam. Újra jön biztosúr, és közli minden rendben, de ugye tudom, hogy megszegtem a közlekedési szabályokat. Mondom nem, nem tudom. Kivéve célforgalom, de hát én pont ide jövök, Manci mamához, itt lakik az utca közepén.
Nem, hölgyem, én a biztonsági övre gondoltam. Óóó, hogy az angyalát-gondoltam ismét.
Nos, hát az úgy volt biztosúr, hogy én csak répáért ugrottam be a zöldségeshez, és diadalittasan meg is lengettem a répáimat:-). Természetesen nem hatotta meg. Hiába mondtam akármit, megkaptam az 5000 Ft-os csekkemet. Romokban voltam. Én, akinek 12 éve van jogsija, és mindig beköti magát, nem vét a szabályok ellen, vagy ha mégis, legalább ki tudja magát beszélni:-), csődöt mondtam.
Ez még sose fordult velem elő! Úgy látszik öregszem, és kezd a személyes varázsom hanyatlani:-(. Na, még mielőtt előjegyzést kérek a plasztikai sebészetre, befejezem a történetet, merthogy nincs vége!
Hazamentem bánatosan, kifizettem a büntetésemet, dühöngtem magamban, nem is a tény, inkább az egész szituáció miatt, gondoltam felhívom Petit, vigasztaljon meg.
Köztudott, hogy mi ketten mennyire össze vagyunk nőve, főleg mióta az elmúlt pár évben a nap nagy részét együtt töltjük. Egyszerre szokott megfájdulni a fejünk, egyszerre éhezünk meg, és mindig egyszerre gondolunk ugyanarra. Amolyan édes szimbiózisban élünk:-).
Felhívtam...Szia Drágám, képzeld milyen bosszantó dolog történt velem! Jaj, ne is mondd, velem is! Mondd először Te. Nem, nem, mondd inkább Te. Képzeld elkapott a rendőr-mondtuk majdnem egyszerre.
Ha hiszitek, ha nem, Petit pont ugyanabban az órában dudálta le egy azori rendőr! Természetesen azért, mert nem volt bekötve a biztonsági öve. Ő még ezen kívül több szabálysértést is elkövetett, ugyanis nem adott meg egy elsőbbséget (bár itt tábla nincs,vagy ha van, azt se tartja be senki, farkas törvények uralkodnak, de erről nem nyitott inkább vitát portugálul.) Ráadásul a papírjai sem voltak nála. A rendőr elkísérte hazáig (2 utcányira), megnézte a papírjait, felsorolta a szabálysértéseit, megfenyegette egy 120 euros bírsággal, majd elengedte!!!!!
Azt hiszem, no comment. Elkezdhetném boncolgatni a magyar rendőrség munkáját, de végül is csak a dolgukat tették, nem kötöttem be magam, ez tény, szabálysértést követtem el, mégis bosszant a tudat, hogy az otthon töltött három hét alatt hányszor toltak le 180-nal a pályáról, jöttek majdnem belém a pesti csúcsforgalomban, nem adtak elsőbbséget, meg különben is...
De tudjátok mit, nem bosszankodok feleslegesen, inkább megyek és főzök egy jó húslevest, és teszek bele az 5000 Ft-os fehérrépából :-).