Mindenhol jó, de legjobb otthon :-)

Hazaértem.
Ilyenkor mindenki azt kérdezi tőlem: és jól utaztál? Most ismét a jól bevált trükkömet alkalmazom, azaz elmesélem itt a blogon, és akit tényleg érdekel a válasz, azt ide irányítom, hogy olvassa el. Kettőnél többször mesélni ugyanazt a sztorit már unalmas. Akit pedig nem érdekel, az most ne is olvasson tovább:-).
Ismét egyedül utaztam, és mint azt sejteni lehet, ilyenkor "szuper jó" kalandjaim vannak. Érdekes, mert ha Petivel ketten utazunk, soha semmi érdekes nem történik. A hiba az én készülékemben lehet :-).
Vasárnap délután fél 4-kor indult a gépem Hortáról. Ragyogó napsütés, 23 °C , rövidujjúban kávéztunk egyet Petivel a reptér teraszán indulás előtt. Lisszabonig 2,5 óra volt a repülőút, simán ment minden.
Kevesen voltak a gépen, egy 10 fős fiatal srácokból álló társaság vett körbe, előttem, mellettem és mögöttem ültek, nem tudtam észrevétlen maradni :-). Próbáltam beletemetkezni a sudokumba, de annyira hangosan nevettek, hogy kénytelen voltam felnézni az újságból. Akkor vettem észre, hogy a fedélzeti monitoron elkezdtek vetíteni egy Chaplin filmet.
Nagyon régen nevettem ekkorát....Egy burleszk, Chaplin stílusában, gondolom senkinek nem kell bemutatnom. Mindenki ismeri az érzést, amikor úgy rátör az emberre a röhögés, és a végén már azt sem tudja min nevet...egy idő után a nevetés hahotázásba, majd fuldoklásba, könnycsorgásba torkollik. A ciki csak az volt most, hogy egyedül voltam.
Próbáltam visszafojtani, de nem igazán ment:-).
Eszembe jutott, hogy életemben ez a második alkalom, hogy burleszken sírok a röhögéstől. Gimnazista koromban filmklubba jártunk, és egyszer némafilmekből, burleszkekből készítettek egy másfél órás válogatást. Alig bírtunk kijönni a moziból...Azt hiszem, a jövőben gyakrabban fogok ilyen filmeket nézni.
Jókedvűen érkeztem Lisszabonba, taxit fogtam, és egy roppant rossz nevű(America Diamonds Hotel) de annál kellemesebb hotelben tölöttem az éjszakát.
A recepciósok nem voltak a helyzet magaslatán, Peti 3-szor futott neki, hogy meglepetésből felhív a vezetékes telefonon, először türelmet kértek, és lerakták, másodszor fel sem vették, harmadszor pedig közölték, hogy nem tartózkodom a szobámban.
Mindezt este fél 12-kor, úgyhogy féltékeny típusú párral rendelkezőknek nem ajánlom a helyet:-). Szerencsére Peti egyáltalán nem féltékeny, de azért felhívott a mobilomon, biztos ami tuti, természetesen már az igazak álmát aludtam, egészen a hívásig. Utána hajnal 4-ig néztem a plafont, és dobáltam magam a fáradtságtól. Álommanó úgy sztárjkolt, mint a MÁV szokott.
Reggel 7-re jött értem egy taxi, nagyon álmos voltam. Hamar magamhoz tértem, ugyanis a taxis megpróbált igen gátlástalanul átverni. Ráadásul mindezt reggel 7-kor! Ennél nagyobb bűnt nem lehet ellenem elkövetni, úgyhogy kiabáltunk 5 percet egymással. Részletekbe nem megyek bele, mert szóra sem érdemes, szimplán hülyének nézett. Én nyertem :-). De azért a biztonság kedvéért átvágott a visszajáróval, csak hogy neki is igaza legyen. A világon úgy látszik mindenhol létezik ez a taxis mentalitás. Különben nincsenek előítéleteim, de azért mégis:-).
A gépem reggel 9-kor indult Lisszabonból Budapestre, gondoltam kipihenem ezt a zaklatott éjszakát és reggelt. Igen ám, de álommanó még mindig sztrájkolt. Egy csepp álom nem jött a szememre. Dél körül meghozták az ebédet, addigra már korgott a gyomrom az éhségtől, hatalmas lelkesedéssel nekiláttam. Leírom mi volt a menü, mert ha nem látom, nem hiszem el, hogy ilyen létezik.
Főétel: polippörkölt főtt krumplival
Saláta: főtt kukorica mazsolával, aszalt barackkal, megszórva reszelt füstölt sajttal
Desszert: fahéjas tejszínhab
Külön-külön se semmi, hát még így együtt! A polip, mazsola, főtt kukorica, fahéj és füstöl sajt ízvilága különös harmóniát alkot. Különösen rosszat.
Szerencsére adtak egy mackó sajtot, úgyhogy nem haltam éhen :-) . Egész jó volt a főtt krumplihoz.
Az ebéd után összegeztem magamban, hogy eddig hányszor ültem repülőn életemben, és az eddigi tapaszatalataim alapján a következő elméletet állítottam fel (Murphy után szabadon ) :
A repülőgép két esetben kerülhet turbulenciába egy út során:
1. eset: amikor a kávét felszolgálják
2. eset: amikor a fél négyzetméteres mellékhelységbe bezárkózik az ember, és próbál úgy pisilni, hogy ne érjen semmihez hozzá.
Azon törtem a fejem, hogy erre van vajon egy fizikai törvényszerűség, vagy csak szimplán én vagyok ekkora mázlista.
A kávét kihozták, rá fél percre a pilóta bemondta, hogy egy turbulenciába értünk, ami előreláthatólag 20-30 percig fog tartani. Kávék kiborultak, hál istennek én csak almalevet ittam, az nem hagyott túl nagy foltot.
Szerintem az Alpok felett repülhettünk, hatalmas hegyek voltak alattunk, elképzeltem hogy mekkora hóvihar lehet, és egyből az Életben maradtak című film jutott eszembe. Meg az, hogy egy tavaszi dzseki van nálam, ami kb.10 percig ment meg a fagyhaláltól.Feltéve, ha sikerül a kényszerleszállás.
Mennyivel jobb volt a Chaplin életérzés!
A percek vánszorogtak, a turbulencia nőtt, álommanó sztrájkolt, úgyhogy bátorítóan ránéztem a mellettem ülő srácra, aki viccesen megkérdezte, hogy szerintem lezuhanunk? Nem értékeltem a humorérzékét, de legalább bocsánatot kért.
3,5 óra volt az út Prágáig, ahol leszálltunk. A gépet nem kellett elhagynunk, úgyhogy 40 percig ücsörögtem, veszekedtem álommanóval, és elszámoltam 1-től 99999-ig. 3 nyelven. Oda-vissza.
Prágából már csak 45perc volt az út, így délután fél 4-kor megkönnyebbülve értem talajt Ferihegyen.
Anyukám, nővérem, és a két pici unokahúgom látványára minden bajom egy csapásra elmúlt, jaj, de jó itthon lenni :-)))). Éjszaka a kislányokkal aludtam, álommanó békésen belopózott közénk, így ismét kerek a világ! Ennél kerekebb már csak péntek délután lesz, ha Peti is hazaér.
Ő kicsit kacifántosabb útvonalon jön: Horta- Lisszabon-Madeira(1 gyors meccs)- Lisszabon-München-Budapest. Ha megérkezik, majd megkérdezem hogy hogyan utazott. Ha jól sejtem a válasz ennyi lesz: jól. Röviden, és tömören. Erre mondják azt, hogy az ellentétek vonzzák egymást :-).