Porto Pim, amit egyszerűen nem lehet megunni

Porto Pimről már írtam korábban is, ez a kedvenc strandunk a szigeten. Ha jó idő van, szinte minden nap lemegyünk. Ha már szóba került az időjárás, egy pár mondatban mesélek arról is.
A január, február többnyire esősen telt. Hideg nem volt, 15 fok körüli volt a minimum hőmérséklet, de elég sok csapadék esett. Februárban szinte végig egy nap esős időt egy nap napsütéses váltott, majd hó végére a napsütéses napok száma fokozatosan elkezdett nőni.
Most jelenleg már 3-4 napja szép idő van, 20 fok feletti hőmérséklettel, de ha zavartalanul süt a nap, akár 25-26 fokig is emelkedik a hőmérséklet. (Most hogy ezt leírtam, szinte biztos vagyok benne, hogy holnap egész nap szakadni fog az eső:-).

Amint kisüt a nap, megyünk a strandra, és ezzel nem vagyunk egyedül. A gyerekek a legmerészebbek, ők azonnal bugyira vetkőznek, és már szaladnak is a vízbe, aztán fel a homokdűnék tetejére. A játék lényege, hogy minél vizesebbek és sárosabbak legyenek. A szülők teljes nyugalomban, pulóverben nézik őket. Én már csak a látványtól vesemedence gyulladást kapok :-).
De a felnőttek sem jobbak. Múlt hétvégén egy 10 fős, férfiakból álló társaság tűnt fel a standon, 25-60 évig, kivétel nélkül mindegyikük alsógatyára(!) vetkőzött, legurított néhány sört, és irány a homok. Legalább olyan önfeledten játszottak, mint a gyerekek, igaz az alkohol köztudottan oldja a gátlásokat :-). Öröm volt nézni az életkedvüket.
Miután kifocizták magukat, a játék a vízben folytatódott. Komolyan mondom, vagy az én hőháztartásommal, vagy az itteniekével van őrült nagy gond. Bokáig vagyok képes bemenni a vízbe, de úgy érzem letörnek menten a lábujjaim. 10 fokosnál nem lehet melegebb a víz.
Van még egy csoport, akik rendszeresen feltűnnek a parton, ők a meditatív szekció:-).
Tájcsiző csoport és magányosan jógázó emberek, itt egyáltalán nem ciki a tengerparton meditálni. Sőt. Nem mondom, hogy trendi, mert nem az. Mindenki elvonul a saját kis szegletébe, szeme előtt a végtelen óceán, és lazul. Nincs tömeg, nincs zaj, senki nem divatozik, nem majmol, itt ez nem a külvilágnak szól.
Most hétvégén is egy tájcsi csoport óráját néztük végig, én már attól lelazultam, hogy néztem őket :-). Iszonyatosan nyugtató, viccen kívül. El is döntöttem, hogy legközelebb beállok. Majd beszámolok az élményeimről.
Jógázni néha szoktam a parton, de a jógában elég sok fekvő pozíció van, úgyhogy csak teljes szélcsendben lehet csinálni(ami itt elég ritka), különben napokig az ember füléből, orrából, szájából és bugyijából fekete homokszemcsék kerülnek elő. Ezt már tapasztalatból mondom :-)


És végül még a strandolók egy másik csoportjáról teszek említést, az infantilis felnőttekről, akik homovárat építenek, lapos köveket keresgélnek és kacsáznak a vízen, vagy az árnyékokkal szórakoznak :-).