Boldog karácsonyt!

Nagyon boldog, békés karácsonyt és új évet kívánok minden kedves olvasómnak!
Vagy ahogy Azoriba' mondanák: Feliz Natal e um Bom Ano Novo!
Legközelebb már csak jövőre jelentkezek, ezért megragadom az alkamat, és egyúttal mindenkinek nagyon szépen meg szeretném köszönni a figyelmet, és a kedves visszajelzéseket. Szuper dolog ez a blogolás, csak egy hátránya van, hogy nagyon egyoldalú a kommunikációm :-(. Ezért nagyon örülök a megjegyzéseknek, és az emaileknek, el sem hinnétek mekkora motivációt jelent nekem!
Millió puszi mindenkinek, kívánok sok-sok pihenést, nevetést, szép ajándékokat és finom ételeket:-)!

Mindenhol jó, de legjobb otthon :-)

Hazaértem.
Ilyenkor mindenki azt kérdezi tőlem: és jól utaztál? Most ismét a jól bevált trükkömet alkalmazom, azaz elmesélem itt a blogon, és akit tényleg érdekel a válasz, azt ide irányítom, hogy olvassa el. Kettőnél többször mesélni ugyanazt a sztorit már unalmas. Akit pedig nem érdekel, az most ne is olvasson tovább:-).
Ismét egyedül utaztam, és mint azt sejteni lehet, ilyenkor "szuper jó" kalandjaim vannak. Érdekes, mert ha Petivel ketten utazunk, soha semmi érdekes nem történik. A hiba az én készülékemben lehet :-).
Vasárnap délután fél 4-kor indult a gépem Hortáról. Ragyogó napsütés, 23 °C , rövidujjúban kávéztunk egyet Petivel a reptér teraszán indulás előtt. Lisszabonig 2,5 óra volt a repülőút, simán ment minden.
Kevesen voltak a gépen, egy 10 fős fiatal srácokból álló társaság vett körbe, előttem, mellettem és mögöttem ültek, nem tudtam észrevétlen maradni :-). Próbáltam beletemetkezni a sudokumba, de annyira hangosan nevettek, hogy kénytelen voltam felnézni az újságból. Akkor vettem észre, hogy a fedélzeti monitoron elkezdtek vetíteni egy Chaplin filmet.
Nagyon régen nevettem ekkorát....Egy burleszk, Chaplin stílusában, gondolom senkinek nem kell bemutatnom. Mindenki ismeri az érzést, amikor úgy rátör az emberre a röhögés, és a végén már azt sem tudja min nevet...egy idő után a nevetés hahotázásba, majd fuldoklásba, könnycsorgásba torkollik. A ciki csak az volt most, hogy egyedül voltam.
Próbáltam visszafojtani, de nem igazán ment:-).
Eszembe jutott, hogy életemben ez a második alkalom, hogy burleszken sírok a röhögéstől. Gimnazista koromban filmklubba jártunk, és egyszer némafilmekből, burleszkekből készítettek egy másfél órás válogatást. Alig bírtunk kijönni a moziból...Azt hiszem, a jövőben gyakrabban fogok ilyen filmeket nézni.
Jókedvűen érkeztem Lisszabonba, taxit fogtam, és egy roppant rossz nevű(America Diamonds Hotel) de annál kellemesebb hotelben tölöttem az éjszakát.
A recepciósok nem voltak a helyzet magaslatán, Peti 3-szor futott neki, hogy meglepetésből felhív a vezetékes telefonon, először türelmet kértek, és lerakták, másodszor fel sem vették, harmadszor pedig közölték, hogy nem tartózkodom a szobámban.
Mindezt este fél 12-kor, úgyhogy féltékeny típusú párral rendelkezőknek nem ajánlom a helyet:-). Szerencsére Peti egyáltalán nem féltékeny, de azért felhívott a mobilomon, biztos ami tuti, természetesen már az igazak álmát aludtam, egészen a hívásig. Utána hajnal 4-ig néztem a plafont, és dobáltam magam a fáradtságtól. Álommanó úgy sztárjkolt, mint a MÁV szokott.
Reggel 7-re jött értem egy taxi, nagyon álmos voltam. Hamar magamhoz tértem, ugyanis a taxis megpróbált igen gátlástalanul átverni. Ráadásul mindezt reggel 7-kor! Ennél nagyobb bűnt nem lehet ellenem elkövetni, úgyhogy kiabáltunk 5 percet egymással. Részletekbe nem megyek bele, mert szóra sem érdemes, szimplán hülyének nézett. Én nyertem :-). De azért a biztonság kedvéért átvágott a visszajáróval, csak hogy neki is igaza legyen. A világon úgy látszik mindenhol létezik ez a taxis mentalitás. Különben nincsenek előítéleteim, de azért mégis:-).
A gépem reggel 9-kor indult Lisszabonból Budapestre, gondoltam kipihenem ezt a zaklatott éjszakát és reggelt. Igen ám, de álommanó még mindig sztrájkolt. Egy csepp álom nem jött a szememre. Dél körül meghozták az ebédet, addigra már korgott a gyomrom az éhségtől, hatalmas lelkesedéssel nekiláttam. Leírom mi volt a menü, mert ha nem látom, nem hiszem el, hogy ilyen létezik.
Főétel: polippörkölt főtt krumplival
Saláta: főtt kukorica mazsolával, aszalt barackkal, megszórva reszelt füstölt sajttal
Desszert: fahéjas tejszínhab
Külön-külön se semmi, hát még így együtt! A polip, mazsola, főtt kukorica, fahéj és füstöl sajt ízvilága különös harmóniát alkot. Különösen rosszat.
Szerencsére adtak egy mackó sajtot, úgyhogy nem haltam éhen :-) . Egész jó volt a főtt krumplihoz.
Az ebéd után összegeztem magamban, hogy eddig hányszor ültem repülőn életemben, és az eddigi tapaszatalataim alapján a következő elméletet állítottam fel (Murphy után szabadon ) :
A repülőgép két esetben kerülhet turbulenciába egy út során:
1. eset: amikor a kávét felszolgálják
2. eset: amikor a fél négyzetméteres mellékhelységbe bezárkózik az ember, és próbál úgy pisilni, hogy ne érjen semmihez hozzá.
Azon törtem a fejem, hogy erre van vajon egy fizikai törvényszerűség, vagy csak szimplán én vagyok ekkora mázlista.
A kávét kihozták, rá fél percre a pilóta bemondta, hogy egy turbulenciába értünk, ami előreláthatólag 20-30 percig fog tartani. Kávék kiborultak, hál istennek én csak almalevet ittam, az nem hagyott túl nagy foltot.
Szerintem az Alpok felett repülhettünk, hatalmas hegyek voltak alattunk, elképzeltem hogy mekkora hóvihar lehet, és egyből az Életben maradtak című film jutott eszembe. Meg az, hogy egy tavaszi dzseki van nálam, ami kb.10 percig ment meg a fagyhaláltól.Feltéve, ha sikerül a kényszerleszállás.
Mennyivel jobb volt a Chaplin életérzés!
A percek vánszorogtak, a turbulencia nőtt, álommanó sztrájkolt, úgyhogy bátorítóan ránéztem a mellettem ülő srácra, aki viccesen megkérdezte, hogy szerintem lezuhanunk? Nem értékeltem a humorérzékét, de legalább bocsánatot kért.
3,5 óra volt az út Prágáig, ahol leszálltunk. A gépet nem kellett elhagynunk, úgyhogy 40 percig ücsörögtem, veszekedtem álommanóval, és elszámoltam 1-től 99999-ig. 3 nyelven. Oda-vissza.
Prágából már csak 45perc volt az út, így délután fél 4-kor megkönnyebbülve értem talajt Ferihegyen.
Anyukám, nővérem, és a két pici unokahúgom látványára minden bajom egy csapásra elmúlt, jaj, de jó itthon lenni :-)))). Éjszaka a kislányokkal aludtam, álommanó békésen belopózott közénk, így ismét kerek a világ! Ennél kerekebb már csak péntek délután lesz, ha Peti is hazaér.
Ő kicsit kacifántosabb útvonalon jön: Horta- Lisszabon-Madeira(1 gyors meccs)- Lisszabon-München-Budapest. Ha megérkezik, majd megkérdezem hogy hogyan utazott. Ha jól sejtem a válasz ennyi lesz: jól. Röviden, és tömören. Erre mondják azt, hogy az ellentétek vonzzák egymást :-).

Vegetáció 2. felvonás

Úgy érzem rajtam is kezd érződni az év vége szindróma...írok egy bejegyzést a növényekről, és a két legtipikusabbat hagyom ki.Jellemző. Mostanában az amnézia egyre súlyosabb tüneteit produkálom, de most ráfogok mindent az otthoni levegő hiányára :-). Holnap indulok haza, és már olyan izgatott vagyok, hogy ma fogalmazni sem fogok tudni.
Gyorsan leírom a lényeget, és megyek vissza simogatni a bőröndöm tetejét:-).
Bele is vágok, mert nem hagy a lelkiismeret úgy távozni, hogy nem tettem említést az ananászról, és a teáról. Mindkettőt Sao Miguel szigetén termesztik, és nagyon híres. Az ananász mézédes, lédús, köszönőviszonyban sincs a zölden leszedett és útközben érlelt dél-amerikai társaival.
Minden egyes példány sorszámozott, és egy tanúsítvánnyal rendelkezik, mely szerint a régi, tradicionális módon nevelték, és minumum 24 hónapig, azaz 2 évig(!) nőtt.
Sao Miguelen hatalmas ananász ültetvények vannak, aki arra jár, ki ne hagyja a látogatásukat!
Az ára kicsit borsos, pont a duplája az importált változatnak, 4-5 euro/kg. Most december hónapban végig akciós, 2,5 euro/kg, nem tudom hogy ez a karácsonynak tudható be, vagy ilyenkor van "szüret":-) .
Csatolok egy képet a tegnap uzsonnára elfogyasztott példányról:

A teáról majd januárban mesélek részletesebben! Sajnos nem értem utol magam, és az idei évi tervemet nem teljesítettem , maradt legalább 6 téma a jegyzetfüzetemben...A falfestmények, a sirályok , a helyi karácsonyi szokások, a legutóbbi kirándulásaink, és az azori tej rejtélye, amit menetközben megfejtettem!!!!!!
Ez lesz az újévi fogadalmam:-) .Rendszeresen blogot írni, és nem halogatni a gondolataim közlését. Már alig várom hogy koccinthassak rá :-)

Vegetáció

Képtelen vagyok utolérni magam...Annyi mindenről szeretnék írni, sorakoznak a témák a fejemben, de valami mindig közbejön. Például a Mikulás, akit idén Peti testesített meg.
Volt egy csinos piros sapkája, hatalmas fehér szakálla, és jobb híján egy piros Nike edzőpólója:-).
Bekopogott a terasz ajtón, miközben nővérem kislányaival beszéltem webkamerán keresztül, a hatást nem nehéz elképzelni :-). Óriási sikert arattunk!
Ma reggel elutaztak a kontinensre, holnap a Benfica ellen játszanak, nem értem, hogy miért nem csomagolta be a Mikulás ruháját. Szerintem a pályán legalább ekkora sikert aratott volna, ha nem nagyobbat :-). Mindegy, én bízom benne, hogy ez menni fog neki Mikulás ruha nélkül is!
E rövid, abszolút témába nem vágó bevezető után teszek egy nagy fordulatot, és rátérek a növényvilágra. Igen, jól érzitek, nem találtam meg az átvezetés szűk ösvényét a Mikulás és a növényvilág között, bár mondjuk írhattam volna pár sort a mikulásvirágról és akkor nem kellett volna ennyire drasztikus fordulatot vennem. A baj csak annyi, hogy nem tudok semmit a mikulásvirágról azon kívül, hogy piros:-).
Na szóval, mielőtt megint elhagyom a fonalat, rátérek a vegetációra, amely rendkívül változatos, és egzotikus az Azori-szigeteken. Mivel a hőmérséklet nagyjából egész évben állandó, örök tavasz van.
Élénk zöld a fű még a téli hónapokban is , a hibiszkuszok bokrok virágoznak, a banán pálmák roskadásig vannak banánnal.
A legtipikusabb és leggyakrabban előforduló növény az aloe vera, a hortenzia(amely tavasztól őszig virágzik), a hibiszkusz, a paradicsommadár virág( Strelizia), és a banán pálmák.
Ezenkívül van még egy csomó virág, aminek nem tudom a nevét:-).
Anyukámnak már hónapok óta ígérgetem a virágos fotóimat, úgyhogy most íme, beszéljenek helyettem inkább a képek: