Az arborétum, ahol érdemes leülni egy teára

Horta városához közel, alig pár perces autóútra tőlünk, van egy botanikus kert. Havonta egyszer el szoktunk menni sétálni egyet, ücsörgünk a parkban. Igazából semmi extra nincs a helyben, az agostyáni arborétummal nem lehetne egy lapon említeni. Picike, 10 perc alatt be lehet járni az egészet, a kert egyik oldalán páfrányfélék, a másik oldalán pedig gyógynövények vannak. Kellemes hely, nem a "kihagyhatatlan" kategória, igazából most más miatt teszek említést róla.
A bejáratnál van egy épület, amelyben a recepció, egy auditorium, egy kiállítóterem és egy bár található. A recepción adnak egy nagyon igényesen kivitelezett prospektust, és egy másik útmutatót a gyógynövények hatásairól. Belépődíj nincs! A park állami támogatásból működik, és mintha egy kis Eu-s pénzszagot is éreznék mögötte. De ez persze csak feltételezés.
Szokásunkhoz híven, most is végigsétáltunk, üldögéltünk egy kicsit a padon, de beborult az ég, mondom Petinek, elvileg van itt egy bár, gyere, nézzük meg.
Belépünk az épületbe, és egy nagyon mosolygós, segítőkész fazon fogadott minket. Tört portugál tudásommal megkérdeztem, hogy a bár merre található, majd oda kísért minket.
Egy kis helységbe értünk, ahol volt egy bárpult, a pult mentén bárszékek,és két nagy asztal fotelokkal, székekkel. A pult mögött a polcok teljesen üresek voltak.
Összenéztünk Petivel, na, mondom, itt sem fogunk lerészegedni :-).
Az egész épület teljesen üres volt, csak ez az egy pincér-recepciós-kertész-gondnok all-in-one fickó áll ott és mi, elég kényelmetlenül éreztük magunkat. Hogy megtörjem a csendet, félve megkérdeztem, hogy és itt mit lehet fogyasztani?
Jött a mosolygós válasz: gyógyteát. Szuper! Akkor kérnénk kettőt, derült fel az arcom, miközben a szemeim az üres polcokat pásztázták. Emberünk hátat fordított, és kiment a kertbe.
Mi kényelembe helyzetük magunkat, és vártunk. Egy perc sem telt el, visszatért egy nagy adag gazzal a kezében, és továbbra is rendíthetetlenül mosolygott. Szerintem hetek óta nem láthatott embert rajtunk kívül:-). A növény fogalmam sincs, hogy mi volt, keskeny húsos levelei voltak, legalább 20 cm hosszú. Betette a csap alá, picit megmosta, majd a kezére tekerte, és begyömöszölte egy kancsóba. Forró vizet öntött rá, és már tálalta is fel az isteni, citrom illatú forró teát. A portugál neve alapján a szó szerinti fordítás citrom gyógynövény, de nem citromfű volt, azt ismerem...nem tudom mi lehet magyarul a pontos neve.
Megkaptuk a teánkat, ember magunkra hagyott minket, és mi kényelmesen hátradőltünk.
Köztudott, hogy építkezés előtt állunk, és mint az ilyenkor lenni szokott, jobbal figyel az ember a részletekre. Nem tudom ki hogy van vele, de én pl. ha cipőt akarok venni, mindenkinek a cipőjét figyelem, ha fodrászhoz készülök, az emberek haját figyelem az utcán...nos, hát mostanában a bútorok, fugák, parketták, járólapok kötik le a figyelmemet.
Hátradőltünk, és szinte azonnal kitört belőlem : Na, pont ilyen kertibútort szeretnék majd egyszer!
Külsőre olyan, mintha fonott, rattan bútorok lennének, de ha megérinti az ember, rájön hogy ez egy speciális műanyag. Gyönyörű kidolgozása van, puha párnái, kényelmes formája, ránézésre látszik, hogy ez egy minőségi darab! A bárszékek hátulján egyből ki is szúrtam a kis ezüst plakettet, amelyen a márkajelzés volt:Dedon. Érdekes név. Megjegyzem. Hátha nemzetközi céggel állunk szemben.
Ücsörögtünk tovább, ittuk a teánkat, és arról beszélgettünk, vajon hogy lehet ennyi pénz egy botanikus kertre? Rendezett, minden a helyén van, ingyenes a belépés, az épület igényesen kivitelezett, vajon miből tarthatja fent magát? A bár biztos nem termel hasznot, ugyanis kemény 60 centet fizettünk az óriási kancsó teáért. Jó, ha 10 cent hasznot hoztunk a konyhára:-).
A prospektus szerint állami támogatásból épült a kert. Dícsérendő. Szerintem valami EU-s pályázaton is kaphattak pénzt. Mindegy, nem is ez a lényeg. Öröm volt látni, hogy itt tényleg arra fordítják, amire igénylik.
Hazajöttünk, és másnap bevillant az agyamba a Dedon név. Az ülőgarnitúra ugye...nem felejtek:-). Néhány másodperc kellett, és meg is találtam az interneten az egyébként német bútorgyártó céget, amelynek a világ szinte minden pontján vannak üzletei. A szám is tátva maradt...gyönyörű kerti bútorok, álomszép fotelek, még a szívem is hevesebben vert. Megtaláltam azt is, amiben mi ültünk, a bárszékeket is, és végül az árát is. Majdnem hanyatt estem...Jó szemem van nekem az ilyesmihez, láttam én egyből, hogy ez minőség. De arra álmomban nem gondoltam volna, hogy a bárszékek, amiből legalább 6 db volt, darabonként 800 euro, a fotel, amiben ücsörögtem 1500 euro/darab, a székek, amiből megint legalább vagy 8db volt 1000 euro, az asztalok 1500 euro...egy szó mint száz, a botanikus kert kis bárjában legalább 5 millió Ft értékű kerti bútorok vannak. Döbbenet. Nehogy bárki is félre értsen, nem sajnálom tőlük, isten ments, szuper dolog, csak egyszerűen ledöbbentem, hogy itt tényleg oda mennek a pénzek, ahova kellenek. Mert ez hogy nézne ki otthon? Hurrá, nyertünk 50 milliót a botanikus kert számára, megrendeljük az 5 milliós kerti bútort, leszámlázzuk, majd főnők úr hazaviszi, és hoz helyette műanyag székeket.....Nem akarok negatív lenni a magyar mentalitással szemben, de annyira klassz lenne végre otthon is látni, hogy hova vándorolnak ténylegesen ezek az EU-s pénzek, állami támogatások. Mert itt tudom. Pl. a botanikus kertbe.
De az is lehet, hogy az egész egy nagy pénzmosó és a kert végében hatalmas vadkender ültetvények vannak:-). A bárban pedig éjszakánként óriási drogpartik zajlanak, és a fickó is csak azért mosolygott annyira, mert be volt tépve :-) .

Ui.: A képek csak illusztrációk,a Dedon katalógusából származnak.

Szolgálunk és büntetünk

Gyorsan eltelt az otthon töltött három hét, és ismét azon kaptam magam, hogy csomagolom a bőröndömet. Jól éreztük magunkat otthon, bár nagyon fáztunk! Örülök, hogy tudtunk egy kis időt a családunkkal és a barátainkkal tölteni!
Az otthoni élményeket most nem fogom itt a blogon elmesélni, de az elutazásom napja mégis megér egy bejegyzést, hiszen van egy kis azori vonatkozása.
Peti már egy héttel előttem elutazott, ezért egyedül készülődtem, összecsomagoltam a bőröndömet, nagyjából útra készen voltam, még az autónkat kellett átvinnem hozzájuk. Manci mamával meg is beszéltem, hogy dél körül érkezem, és otthagyom az autónkat. Már majdnem oda is értem, amikor eszembe jutott, hogy elfelejtettem fehérrépát venni! Valami megmagyarázhatatlan okból az Azori-szigeteken nem lehet kapni fehérrépát. Illetve a zöldjét, a petrezselymet igen, de magát a gyökeret nem. Hoppá, egy újabb azori rejtély!
Szerencsére(?) a szomszéd utcában pont van egy zöldséges, gyorsan be is szaladtam, és vettem egy kiló fehérrépát. Beültem az autóba, kapucnis nagykabát, sál, sapka rajtam, ölemben a fehérrépa, és beindítottam az autót. Nyúltam a biztonsági öv felé, de beakadt a kapucnimba, ej mondom, nem kell ez, hiszen itt vagyok a szomszéd utcában.
A tataiak kedvéért mondom, hogy a Zsigmond utcai zöldségesről van szó, és Petiék pedig a Rozgonyi utcában laknak. Két kertvárosi, egymással párhuzamos nyugis utcáról beszélünk , ami "kivéve célforgalom".
Elindulok, alig érek az utca végére, mögöttem egy villogó rendőrautó. Hogy honnan került oda, elképzelésem sincs, szerintem ott álltak valamelyik bokorban, és csak rám vártak. Az angyalát- gondoltam magamban, kb. úgy éreztem magam, mint egy hosszútávfutó, akit az 50 km-es táv végén az utolsó 10 méteren gáncsolnak el. Épp indulásom előtt pár órával, a végcélom előtt 200 méterrel kapcsol le a rendőr - ez is csak velem történhet meg.
Mosolyogva ajtót nyitok, Szép napot biztosúr. Kezit csókolom hölgyem, közúti ellenőrzés, papírok? Vannak persze, spanyol nyelven, ugye nem gond? Természetesen nem gond. Majd visszaült a rendőrautójába, és legalább 10 percig bogarászták. Kínosan ügyelek a papírokra, a biztosításra, nyugodt lelkiismerettel ültem, és vártam. Újra jön biztosúr, és közli minden rendben, de ugye tudom, hogy megszegtem a közlekedési szabályokat. Mondom nem, nem tudom. Kivéve célforgalom, de hát én pont ide jövök, Manci mamához, itt lakik az utca közepén.
Nem, hölgyem, én a biztonsági övre gondoltam. Óóó, hogy az angyalát-gondoltam ismét.
Nos, hát az úgy volt biztosúr, hogy én csak répáért ugrottam be a zöldségeshez, és diadalittasan meg is lengettem a répáimat:-). Természetesen nem hatotta meg. Hiába mondtam akármit, megkaptam az 5000 Ft-os csekkemet. Romokban voltam. Én, akinek 12 éve van jogsija, és mindig beköti magát, nem vét a szabályok ellen, vagy ha mégis, legalább ki tudja magát beszélni:-), csődöt mondtam.
Ez még sose fordult velem elő! Úgy látszik öregszem, és kezd a személyes varázsom hanyatlani:-(. Na, még mielőtt előjegyzést kérek a plasztikai sebészetre, befejezem a történetet, merthogy nincs vége!
Hazamentem bánatosan, kifizettem a büntetésemet, dühöngtem magamban, nem is a tény, inkább az egész szituáció miatt, gondoltam felhívom Petit, vigasztaljon meg.
Köztudott, hogy mi ketten mennyire össze vagyunk nőve, főleg mióta az elmúlt pár évben a nap nagy részét együtt töltjük. Egyszerre szokott megfájdulni a fejünk, egyszerre éhezünk meg, és mindig egyszerre gondolunk ugyanarra. Amolyan édes szimbiózisban élünk:-).
Felhívtam...Szia Drágám, képzeld milyen bosszantó dolog történt velem! Jaj, ne is mondd, velem is! Mondd először Te. Nem, nem, mondd inkább Te. Képzeld elkapott a rendőr-mondtuk majdnem egyszerre.
Ha hiszitek, ha nem, Petit pont ugyanabban az órában dudálta le egy azori rendőr! Természetesen azért, mert nem volt bekötve a biztonsági öve. Ő még ezen kívül több szabálysértést is elkövetett, ugyanis nem adott meg egy elsőbbséget (bár itt tábla nincs,vagy ha van, azt se tartja be senki, farkas törvények uralkodnak, de erről nem nyitott inkább vitát portugálul.) Ráadásul a papírjai sem voltak nála. A rendőr elkísérte hazáig (2 utcányira), megnézte a papírjait, felsorolta a szabálysértéseit, megfenyegette egy 120 euros bírsággal, majd elengedte!!!!!
Azt hiszem, no comment. Elkezdhetném boncolgatni a magyar rendőrség munkáját, de végül is csak a dolgukat tették, nem kötöttem be magam, ez tény, szabálysértést követtem el, mégis bosszant a tudat, hogy az otthon töltött három hét alatt hányszor toltak le 180-nal a pályáról, jöttek majdnem belém a pesti csúcsforgalomban, nem adtak elsőbbséget, meg különben is...
De tudjátok mit, nem bosszankodok feleslegesen, inkább megyek és főzök egy jó húslevest, és teszek bele az 5000 Ft-os fehérrépából :-).